Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)
Turbuly Éva: Egy zalai köznemes, Deák László vagyoni viszonyai és gazdálkodása
követeléseket ingatlanok feláldozása nélkül sikerült rendezni. Csupán Egerváry Rozália 28/32-nyi, 28 holdas döbrétei úrbéres területe hiányzik a Deák László halálát követően elkészített vagyonleltárból. 31 Mindez jelentős készpénzvagyont feltételez. Az esküdtséggel 80—100 forint, a táblabírósággal csekély fizetés járt, a napidíjakból, bírósági eljárásokból befolyt összeg sem lehetett több 2—300 forintnál. Egy szolgabíró fizetése ekkor 300—350 forint körül mozgott, a mellékest Benda Gyula Parraghy László szolgabíró esetében az ötvenes évek derekán 800—1000 Ft-ra becsülte. Úgy vélem, exactorként Deák László is keresett ennyit, talán többet is. A tisztségre a főispáni biztos nevezte ki, éves salárium megnevezése nélkül. Valószínűleg megbízásonként fizették. Feltételezem, a finoman discretiónak nevezett kenőpénz is nagymértékben javította hősünk vagyoni helyzetét, hiszen az adóalap csökkentése mindenkinek érdekében állt. Néhány szót Deák László gazdálkodásáról. Erről leginkább az 1783-as és 1784-es tiszttartói számadások alapján tájékozódhatunk. A későbbiekben a birtok jövedelemtermelése, a bevételek—kiadások aktívuma csökkent, majd 1789-ben az ingóságokat elárverezték, a birtok zálogba került. Az egymást követő évek számadásait átnézve a kutatóban erősödik az érzés, hogy az árvák érdekei helyett a gyámok és az alkalmazottak zsebének hizlalása volt a cél. Az 1789-es zálogbaadáskor is arra hivatkoznak, hogy az árvák vagyona, pénze és jövedelme évről évre csökkent. A birtokon elsősorban búzát és rozst, kisebb mértékben zabot, mellette némi árpát, hajdinát és kölest termeltek. 1783-ban a majorsági birtokon 688 kéve búza, 307 kéve rozs termett, a természetbeni kilenced búzából 62 keresztet, rozsból 134 keresztet tett ki. Jelentős bevételt hozott a 3 teljes és 3 részes malom, búzából 196, rozsból 504 pozsonyi mérőt. Az előző évi maradvánnyal együtt búzából 488 mérő volt a bevétel, ebből 112-t elvetettek, 55-öt eladtak, 78-at kapott a 18 konventionalista, 24-et az 5 házbeli cseléd, az árvák konyhájára mindössze 12 mérő búza fogyott el. Az 1170 mérőnyi rozsból 386 mérővel adtak el, 141-et elvetettek, 92 illetve 86 mérő jutott a konventionalistáknak és cselédeknek. A gabonaeladás megközelítőleg 360 Ft-ot jövedelmezett. Borból a 145 akó maradvány mellett 126 akó volt az új termés, 141 a kilenced és a hegyvám. Eladásra 216 Ft értékben 86 akó került, az alkalmazottaknak 22, az árvák asztalára 12 akó. Az 500 birka az őszi és tavaszi nyíráson 691 zsáknyi gyapjút adott, ami a zsidónak eladva 258 Ft-ot hozott a konyhára. A juhászok által leadott vajat és sajtot részben eladták, részben a háztartás használta fel. Ugyancsak eladásra került 199 font méz is. Az összbevétel 958, a kiadás 855 Ft-ot tett ki. A kiadások legjelentősebb tételei a konventionalisták 362 Ft-nyi fizetése, és 84 Ft árenda. Néhány tétel, ami más években megszokott — például a kamatbevételek és kiadások —, hiányoznak. Ez valószínűleg a tört év miatt van, ezzel magyarázhatók a következő évekhez viszonyítva kisebb végösszegek 31 Felhő — 1970. 414-^15. p.
