Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Bilkei Irén: Egy zalai köznemes pályája a a XVI. században

volt a gyakoribb — az urak a maguk birtokaiból szakítottak ki részeket, hogy servitoraikat földhöz juttassák, amely a királyi megerősítéssel vált elfogadottá. A birtokszerzés akkor volt érvényes a feudális jogszokás szerint, ha az adományozottat a kapott birtokba bevezették és beiktatták.

37 A jogi eljárás lefolytatása a területileg illetékes hiteleshelyre tartozott. A zalai hiteleshelyek

38 által kiadott oklevelek a XVI. század 40-es és 60-as éveiben bó'ven szolgáltatnak adatokat a Csány Ákossal kapcsolatos különböző' jogügyletekre és nyomon követhető' belőlük birtokainak gyarapodása is. A már említett Mátyás király féle 1475-ös donációs levél szerint a Csány-család törzsbirtokai Csány, Szóló's, Tilaj és Becsvölgye falvakban feküdtek. Az 1542-es dicalis összeírás Tilajban 6 portát tüntet fel Csány Ákos birtokaként.

39 Az 1549-es országos összeírás szerint birtokai vannak a Somogy megyei Újfaluban és Vörsön (6 porta, 12 pauper és 2 pusztatelek),

40 a Vas megyei Nagytilajon (4,5 porta, 5 zsellér, 4 pusztatelek),

41 a Csongrád megyei Mártélyon (37 porta), az utóbbiakhoz természetesen Nádasdy Tamás révén jutott, Mártély falu (Szentadriánmártír) ugyanis a zalavári apátság birtoka volt.

42 Zalában pedig Alsórajk, Becsvölgye, Csány, Szentgyörgy, Szóló's és Tilaj falvak Csány Ákosé (25 porta, 6 zsellér, 3 pusztatelek, 26 új telek és 8 szolgáló birtokával).

43 Ez a kb. 75 porta a jómódú középnemesek sorába tartozónak mutatja Csány Ákost. Amikor ez az összeírás készült, a benne szereplő birtokosok közül csak 7-nek volt 100-nál több portája.

44 1549-ben megkapja az alsórajki prépostságot, mivel az addigi prépost, Bornemissza Pál a töröktől való félelmében Sopronba menekült.

45 1550-ben megveszi Csabi Farkastól Csáb és Rennek (ma: Csabrendek) falukban fekvő birtokait 200 frt-ért.

46 1551-ben egy oklevélből tudjuk, hogy Ákos osztályos testvéreivel, néhai testvérének, Miklósnak a fiaival, Mártonnal, Györggyel és ifj. Bernáttal megegyeznek Csány, Szőlős és Tilajban lévő birtokaikon lévő jobbágyaikra, a Zala folyón épült malom használatára, a bormérésre, állataik őrzésére, az erdők használatára, a kertelésre és a borjövedelemre vonatkozóan.

47 Ennek az oklevélnek érdekessége, hogy van magyar nyelvű változata is.

48 Néhány évvel később azonban, 1554-ben Csány Ákos unokaöccsei a kapornaki 37 Uo. 59—63., valamint Maksay i. m. 13—15. 38 Bilkei I., Hiteles helyek Zalában. A Dunántúl településtörténete, VII. (Veszprém, 1989) 343—350. 39 Die. Zala. I. Proc. min. 17. 1542. 40 Maksay i. m. II. 656. 41 Maksay i. m. II. 904. 42 Maksay i. m. II. 302, 307. 43 Maksay i. m. II. 44 Maksay i. m. II. 929. 48 ZML. XII. 1. hh. Nr. 2280. « ZML. XII. 1. hh. Nr. 1831. 47 ZML. XII. 1. hh. Nr. 2290. 48 ZML. XII. 1. hh. Nr. 2281.