Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)
Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István Zala megyei uradalmai
dezés, domestica regulatio 23 során, hogy több és jobban takarmányozott robotos marhát tarthassanak. E rétek után is holdanként 8 gyalognapszámot, összesen 240-et tartoztak szolgálni). Bakon mintegy 85 holdat census-rét volt, amelyért 678 gyalognapszám volt a meghatározott bér (fixum). A sarjúért azonban ugyanezen rétektol további 150 gyalognapszám járt. Tüttösön 49, Náprádfán 18 hold rétet adott az uraság bérbe a jobbágyoknak, ugyancsak napszámért. Saját erdeje, külön („különös") legelője sehol sem volt az uradalom jobbágyságának: az uraság erdejéből szerezhette be — „fabér" fizetése ellenében — épületfáját, tűzifáját, „gomba-bérért" szedhetett ott gombát, „fűbérért" legeltethette benne állatait. Az uradalom pölöskei gazdaságában ezek az urasági haszonvételek (beneficium) fabér címén 3000, fűbér címén 1000, gombabér címén 180 gyalognapszámot jelentettek; a baki gazdaságban 2400 fabér-napszám mellett 150 napszám gombabér járt, a náprádfai gazdaságban 100 napszám fabér. A puszták népe pénzért juthatott épületfához, tűzifához, szerszámfához; a szőlőhegyek karószükségletét is pénzért kellett beszerezni az uraságtól. A pölöskei erdő nagyságát forrásaink nem említik; Barnák-pusztánál 198 hold, Bak és Tüttös falvak közelében 3188, illetve 626 hold, Náprádfán és Grörbőn 678 hold urasági erdőterület volt. Tervszerű erdőműveléssel (cultivatio) — vágások (sectio) kijelölésével, magról ültetéssel — csak a pölöskei és a baki gazdaságban találkozunk, mindössze 18, illetve 8 holdon. Mindazok a szántóföldek, rétek stb., amelyeket a földesúr — bér fejében — jobbágyai használatába engedett, hogy urbarialis birtokállományukat e censuális állománnyal kiegészítve gazdálkodhassanak a maguk jobb megélhetésére, s az uradalom hasznára, jogilag éppúgy földesúri tulajdont képeztek, mint azok, amelyeken az uradalom gazdasági irányítása közvetlenül érvényesült. Ez utóbbiak voltak az uraság ún. majorsági (allodiális) birtokai. A pölöskei uradalom allodiális szántóterülete 2233 hold volt: a pölöskei gazdaságban 935 hold (Pölöske 59, Kelénk 203, Barnák 673), a baki gazdaságban 530 hold (Bak 234, Félig-Bak 40, Tüttös 256), a náprádfai gazdaságban 768 hold (Náprádfán 714 —de ebből csak 102 állt művelés alatt—Görbőn 54). Az allodiális rétek összesen 978 holdat tettek ki az uradalomban: a pölöskei gazdaságban 381 holdat (Pölöske 176, Kelénk 60, Barnák 145), a baki gazdaságban 471 holdat (Bak 83, Félig-Bak 346, Tüttös 42), a náprádfai gazdaságban pedig 126 holdat (Náprádfa 31, Görbő 95). Az 1817. évi projectumokból az a törekvés tűnik ki, hogy az allodiális szántóföldek jobb művelése érdekében azok kiterjedését mérsékeljék. Csupán a náprádfai gazdaságban merült fel az allodiális szántók növelése — mindössze mintegy 26 holddal —, bizonyos beékelődő erdődarabok és sűrűk kiirtása révén; ugyanakkor a pölöskei gazdaságban 1813 és 1817 között 140, a baki gazdaságban 54 holddal csökkent az allodiális szántóföld mennyisége. Az allodiális rétekét viszont lehetőség szerint növelni törekedtek, hogy ezáltal a A határrendezések csak 1805 óta szorultak helytartótanácsi jóváhagyásra; ezt megelőzőleg „házilag" történtek.
