Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István Zala megyei uradalmai

robotban vagy béres szekerekkel; a zsindelyt ugyanígy hozatták Szombathelyről vagy Kőszegről. Vásárjövedelme nem volt az uraságnak: a szentgyörgyvári uradalomban sehol sem tartottak vásárokat. A helybeli katonatartással sehol sem terhelt helységek paraszti lakosait legfeljebb közepes módban élőknek, de többnyire szegényeknek találták az összeírok. Keresetszerű fuvarozással, üzletszerű kereskedéssel nem foglalkoztak, csak ahol eladó állataik s főleg nagyobb szőlőjük volt, ott vagyonosodhattak. Csak zalaszentlászlói zsellérek szorultak arra, hogy aratásra valahová elszegődjenek. A pölöskei uradalom A Szévíz nevezetű „tó és mocsár",

22 — amelynek akkor csatornák révén még csak csekély lefolyása volt —, illetve a „tekervényes", szabályozatlan Válicka patak vizénél fekvő három gazdaságból állt az uradalom: a pölöskei gazdaságot Pölöske falu, valamint Kelénk- (Kellénk-) és Barnak-puszta alkotta; a baki gazdaságot Bak (Bakk) falu, Félig-Bak (F. Bakk) puszta, és Tüttös falu; a náprádfai gazdaságot Náprádfa falu, Görbő-pusztával. Az uradalom falvai és pusztái az uraság „tiszta birtokát" (purum) képezték A falvak jobbágylakosságának úrbéres (urbarialis) jogi helyzetét az úrbéri rendelet (urbárium) szabta meg; a pusztákon uradalmi cselédek éltek — kivéve Kelénk-puszta kézműves lakóit, akiket 1782-ben egy 31 évre kötött szerződéssel telepítettek le, s így jogi helyzetük szerződéses (contractualis) volt. Az uradalom földesúri és jobbágyi gazdálkodása számára egyaránt igen előnyös volt, hogy — Baknál — területén vonult keresztül az az igen fontos országút, amely Pécs és Nagykanizsa felől Zalaegerszegen, Szombathelyen, Kőszegen át tartott Sopron felé — összeköttetés lehetőségével Graz és Bécs irányába is. Az uradalomban termelt, eladásra szánt gabonának Nagykanizsa és Zalaegerszeg volt a legfőbb piaca, a bort Vas megyében tudták leginkább eladni, a gyapjú — Sopronon keresztül — Bécs felé vándorolt. A sót Nagykanizsáról hozatták; ha zsindelyre volt szükség, az Szombathelyen és Kőszegen volt beszerezhető; a mezőgazdálkodáshoz szükséges vasszerszámok Sopronból vagy Grazból érkeztek. Uradalmi építkezésekhez néhány hónapra felfogadható („holnapszámos") mesteremberekért Zalaegerszegre és Szombathelyre kellett menni. Az uradalom területén vásárok nem voltak. Az uradalom helységeinek lakói, jóllehet a földek, rétek minősége jórészt csak másod-, helyenként harmadosztályú (classis secundae, tertiae) volt, nem kényszerültek arra, hogy jövedelmük kiegészítésére az uradalmon kívül aratási, cséplési munkát vállaljanak: az uraságtól bérbe vett földek és rétek művelése révén inkább boldogulhattak. Amely község határában szőlőhegy volt, mezőAz elnevezés első tagja a „tó" jelentésű német „See" szó, nyilván a német telepesektől ered.