A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

golatlan csövű belga puskákból állott. A zászlóalj zászlója 1849. február 26-ig Zala vármegye régi inszurrekciós zászlaja volt. Perczel január 17-én kiadott szervezési utasítása ekkor még nem a tényleges állapotot tükrözte. Január 13-án Répásy Mihály tábornokhoz intézett levele szerint Szekulits dandára aznap Kisújszálláson, szállásolt; másnapra Karcagra, 15-én Nádudvarra és 16-án Hajdúszoboszlóra utasította. Nem tudjuk, hogy ez a menetparancs mennyiben valósult meg; de tény, hogy a Szekulits-dandár, s benne az 56. zászlóalj is, túlhaladt Karcagon, s a parancskönyv egyik megjegyzéséből arra következtethetünk, hogy egészen Nádudvarig vonult. Ugyanakkor Szekulits január 19-i dandárparancsából az is kiviláglik, hogy a dandárban a 47., 56., és 60. mellett még a 61. zászlóalj szolgált. Perczel január 18-án magához rendelte Szekulitsot, ezért az alezredes a dandár parancsnokságát ideiglenesen Kisfaludy őrnagynak adta át. Szintén január 18-án Perczel a dandárt visszarendelte Karcagra. Az indulásnak január 19-én reggel 7 órakor kellett történnie; az élen a 60., utána a 61. zászlóalj és a gyalogüteg, majd a 47. zászlóalj, végül utócsapatként az 56. zászlóalj haladt. Perczel január 18-án Szekulits parancsnoksága alá rendelte a Buttler és Venturini őrnagyok vezette dandárokat, s Kazinczy Lajos őrnagy Répásy tábornok által Perczel seregéhez utasított dandárát. A január 17-én keletkezett harcrend nagyjából ezt az állapotot tükrözte; az 56. zászlóalj is ekkor került Buttler dandáréba. A dandárparancsnokságot azonban január 21-ig Kisfaludy őrnagy viselte. Perczel a dandárt január 20-án előbb Kisújszállásra, majd megváltoztatva elhatározását, Kenderesre rendelte. Ezzel egyidőben egy újabb szervezési intézkedés következtében az 54., Szabó Gyallay Gusztáv százados vezette zászlóalj (731 fő) is a dandárhoz került; a 47. és 60. zászlóaljat viszont még január 18-án Mihályi őrnagy dandáréhoz rendelték. Január 21-én az 56. zászlóalj egy százada Törökszentmiklósra ment előőrsre, egy másik század pedig a törökszentmiklósi úton cirkált. Január 22-én követte őket a zászlóalj többi része, a, gyalogüteg, majd a 61. és 54. zászlóaljak. Január 23-án a dandár egésze Szolnokra vonult volna, de a menetet egy nappal elhalasztották. A zászlóalj tehát kimaradt a január 22-i szolnoki ütközetből. Január 25-én, a Cegléd felé irányzott támadásban a Buttler-dandár a tartalékot képezte; így az 56. honvédzászlóalj szintén nem került tűzbe. Január 25-én este a dandár Abonyban szállásolt be; itt kisebbfajta zavart okozott az, hogy az éjszaka folyamán „nyugtalan vérű fiatal honvédeink, bent a városban kilövöldözték fegyvereiket, mi nagyon megzavarta a hadsereget, gondolván, hogy az ellenség részéről történik támadás". Perczel már többször is komoly büntetést helyezett kilátásba az ilyen kihágásokért; így aztán január 26-án Szekulits jól lehordta a lövöldözőket, s többeket 25 bottal büntetett, „hogy tanulják meg, miként háborús időben nem a levegőbe, hanem csupán az ellenségre kell és szabad lövöldözni". Aznap a zászlóalj viszszatért Szolnokra, 27-én pedig továbbvonult Törökszentmiklósra; itt is maradt január 31-ig. Ennek okairól a 47. honvédzászlóalj történetében már szóltunk. A hadtest parancsnokságát Perczel tábornok lemondása után előbb Henryk Dembinski altábornagy vette át, majd az ő megbízásából február 2-ig Hertelendy Miklós alezredes töltötte be e posztot. Február 2-án a had-