A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

kb. 120 fős veszteséggel végre is hajtotta. Kerkápoly Tivadar emlékirata szerint a 47. honvédzászlóalj volt az utolsó alakulat, amely visszavonult. A hadtest ezután Poroszlón át Tiszafüredre húzódott vissza; itt egyesült a hadsereg többi részeivel március 2-án. Másnap a tisztikar egységes fellépésének hatására Szemere Bertalan teljhatalmú országos biztos megfosztotta a főparancsnokságtól Dembinski altábornagyot, s a fővezérséget ideiglenesen Görgei Artúr vezérőrnagyra bízta. Dembiiíski utolsó intézkedése az volt, hogy az I. (Klapka) hadtestet megindította Kenderesen át Törökszentmiklósra. A 47. honvédzászlóalj is ebbe az irányba tartott. A hadtestnek az lett volna a feladata, hogy Damjanich és Vécsey tábornokok hadosztályainak szolnoki támadását támogassa; a két tábornok azonban már március 5-én megtámadta és elfoglalta Szolnokot. Dembinski haditervének lényege az volt, hogy Szolnoknál az említett két hadosztállyal tüntető támadást indít, míg ő maga az I. (Klapka), a II. (Répásy) és VII. (Görgei) hadtesttel az Eger—Gyöngyös—Hatvan vonalon indul meg a cs. kir. csapatok ellen. Windisch-Grátz támadása azonban keresztülhúzta ezt a tervet. Az újabb magyar haditerv tehát a fenti haditerv fordítottja lett; a VII. hadtestnek kellett tüntető támadást indítania Eger irányába, míg a másik három magyar hadtestnek, a Klapka vezette I-sőnek, az Aulich parancsnoksága alá került II-diknak és a Vécsey lemondatása következtében Damjanich alatt egyesített III-diknak pedig Szolnoktól délre, Cibakháza térségében kellett előnyomulnia. A négy hadtest együttes vezényletét az OHB és a Hadügyminisztérium Vetter Antal altábornagyra, a szabadságharc egyik legkiválóbb vezérkari tisztjére bízta. A kápolnai és egerfarmosi csatákban a 47. honvédzászlóalj komoly veszteségeket szenvedett. A Máriássy-hadosztály március 12-én, Kisújszálláson kelt harcrendje szerint a zászlóalj létszáma három századosból, hat főhadnagyból, két hadnagyból, egy-egy hadbíróból, segédtisztből, fő- és alorvosból, tíz őrmesterből, 70 tizedesből, tizenkét dobosból, öt ácsból és 793 közvitézből állott. Gyika még a tornaijai ütközetben megsebesült; helyét a legidősebb százados, Inkey Kázmér vette át. A zászlóalj teljes létszáma tehát 910 főt számlált, ami azt jelentette, hogy a móri csata óta a zászlóalj létszáma közel 300 fővel csökkent.

24 1849 márciusa Az újonnan kinevezett fővezér, Vetter Antal tábornok március közepén kezdett hozzá a támadó hadműveletekhez. Erre az alkalomra maga Kossuth is a táborba érkezett; útközben Kisújszálláson megszemlélte Klapka három dandárát, „7000 embert 18 ágyúval, [.. .] ez amint igen pompás jelenet volt, úgy sok időmet elvette". A hadtest március 15-én már Tiszaföldváron volt; az aznap kelt létszámkimutatás szerint az összesen 10 698 főnyi hadtest 8742 főnyi gyalogságában a 47. honvédzászlóalj létszáma 905 főt tett ki. A Vetter vezette főoszlop március 16—17-én Cibakházánál kelt át a Tiszán, s megindult Nagykőrös irányába. Mivel Nagykőrösre csak kb. 8 órai menet után érkezhetett volna meg, s a főhadiszállásra olyan hírek érkeztek, hogy az ellenség főereje ott áll; Vetter a kocséri erdőnél táborba szállította seregét. Másnap, 18-án reggel 6 órakor a sereg ismét útnak indult volna, azonban vas-