A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
lérthegy barlangjaiba húzódott, s ott rakott szőlőkarókból tüzet, hogy meg ne fagyjon. Január 5-én délelőtt 9 óra körül a zászlóaljat Pestre, a későbbi Erzsébet térre rendelték. Innen indultak el Perczel többi csapataival együtt Szolnok irányába. Perczel móri veresége után elveszett annak reménye, hogy a cs. kir. hadsereg előretörő oszlopait még a főváros előtt meg lehessen állítani. Ezért a január 2-án összehívott haditanács a Hadügyminisztérium táborkari osztálya és Görgei tábornok együttes javaslatára úgy döntött, hogy a hadsereg harc nélkül feladja a fővárost, s egy része Szolnok, másik része, a Görgei vezette feldunai hadtest Vác—Lipótvár felé indul. A szolnoki átkelési pont (s ezzel a kormányzat) nyugat felől történő fedezésének feladata Perczel megtépázott hadtestére és Répásy Mihály tábornok frissen szervezett tartalék hadtestére hárult. 18 A januári hadjárat Perczel serege Budapesten Görgei hadtestéből némi erősítéshez jutott. Megkapta a 25. és 54. honvédzászlóaljakat, a 6. (Württemberg) huszárezred öt századát, egy-egy századot a 8. (Reuss—Köstritz) és a 13. (Hunyadi) huszárezredekből, és az 1. tizenkétfontos üteget. Az így nyert erősítésekkel hadteste már január 8-án 11 470 főt számlált. A hadtest 1849. január 5-én vonult ki Budapestről, s Üllőn, Pilisen, Albertin, Irsán, Bérceién keresztül január 7-én érkezett Ceglédre. Itt egynapos pihenőt tartott. Itt csatlakozott a hadtesthez a Szekulits alezredes vezette dandár, amely még december közepén Lendvánál vált el a hadtesttől. Perczel itt osztotta be csapatait egy újabb harcrendbe. Seregét négy dandárra osztotta, egyenként 2—3000 fővel. A 47. honvédzászlóalj a Luigi Venturini őrnagy vezette második dandárba került a 16. (Zanini) gyalogezred 1. zászlóaljával (1200 fő), a 61. honvédzászlóaljjal (1200 fő), a 6. (Württemberg) huszárezred egy századával (110 fő) és egy hatfontos üteggel (73 fő, 7 löveg) együtt. Perczel szándéka az volt, hogy egészen Törökszentmiklósig, sőt, Mezőtúrig vonul vissza, s a Tisza mögött rendezi seregét. Ügy vélte, minél előbb szükség lenne összhangot vinni a magyar hadsereg különböző részeinek működésébe, s ilyen értelmű levelet írt mind Görgeinek, mind a felső-tiszai hadtest parancsnoki posztját betöltő Mészáros Lázár hadügyminiszternek. A szándék kétségkívül üdvös volt; az azonban már kevésbé, hogy Perczel Szolnokot is fel akarta adni, holott a január 2-i haditanács határozata értelmében ott mindenféleképpen meg kellett volna állnia. Mezőtúrra vonulási sznádéka pedig arra mutat, hogy a Tisza-vonal védelmét a Répásy-féle tartalék hadtestre kívánta bízni, holott ez utóbbi egységei még annyi harci tapasztalattal sem nagyon rendelkeztek, mint Perczel kissé megtépázott csapatai. Január 9-én Perczel elhagyta Ceglédet, s serege nagy részével Abonyon át Szolnokra vonult. Szolnokról aznap, vagy másnap durva hangú levelet küldött az OHB-nak, amelyben megfenyegette az ország kormányzó testületét, hogy Debrecenbe vonul és szétveri az országgyűlést, emellett megvádolta az OHB tagjait, hogy ,,a hatalom fő részesei az ország vagyonát pazariák ..." Bár már január 10-én, Szolnokon újabb, békésebb hangú levélben fordult az OHB-hoz, a testületet továbbra is nyugtalaníthatta az, hogy Perczel kijelentette: „...a Tiszán innen nem szándékom csatát elfogadni, és azt csak Törökszentmiklós és
