A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI

Ekkor került sor a hadjárat legkritikusabb szakaszára. A Feldunai hadsereg főerői Vácon át Komárom felé indultak, egyrészt, hogy felmentsék annak erődjét az ostromzár alól, másrészt pedig, hogy a Pest előterében csoportosult császári főerőket elvágják Ausztriától. Elvonulásuk leplezésére csupán Aulich II. hadteste és Asbóth hadosztálya maradt vissza. Amennyiben a császári fővezér, Windisch-Graetz tábornagy rájön a turpisságra, s mintegy 40 ezer emberével Aulich—Asbóth mindössze 12 ezer katonát kitevő csoportosítására veti magát, a következmények kiszámíthatatlanok. A két magyar vezér azonban kiválóan játszotta szerepét. Pest előtt nagy laza félkörben felvonultatott seregükkel, csapataik fel, s alá mozgatásával megtévesztették a császáriakat. Az ellenség csak nagysokára jött rá a cselre, akkor, amikor az ellen már semmit sem tehetett. Nem maradt számára más megoldás, minthogy Pest alól erőltetett menetben az osztrák határ, Bécs fedezésére siessen. Aulich és Asbóth csapatai április végén így harc nélkül vonulhattak be Pestre, majd fogtak Komáromból visszatérő főerőkkel együtt Buda ostromához. A vár május 21-i bevételénél a katonái élén rohamozó Asbóthot a katonai érdemjel 2. osztályával tüntették ki, május 23-án pedig átvette a II. hadtest parancsnokságát a betegsége miatt a szolgálatból ideiglenesen távozó Aulich tábornoktól. Buda ostromát követően a Feldunai hadsereg ismét támadó hadjárathoz vonult fel. Főerőivel a Csallóközből a Vág mögött felsorakozott császáriak védvonalának áttörését erőltette. Ide tartozott a II. hadtest, mely a június 16-i sikertelenül végződő kísérletet követően — 20-án az első harclépcsőben indult támadásba. A Pered irányába vonuló éket maga Asbóth vezette. E napot, 46. születésnapját, mely talán a tábornokságot is meghozza számára, szerette volna mindenképpen emlékezetes győzelemmé tenni. így a túlerővel szemben — amit pedig elkerülhetett volna, ha a haditervnek megfelelően bevárja a második lépcsőben közeledő III. hadtestet — a véres veszteségekkel mit sem törődve lóról szállt, s ingadozó zászlóaljai egyikének zászlaját kezébe ragadva egy döntő támadással kiverte Peredről a császáriakat. A kivívott előnyökhöz képest az ár azonban túl magas volt, közel kétezer emberünk esett el, illetve sebesült meg. Legalábbis így ítélte meg a történteket a fővezér Görgei, s ezért még aznap felmentette beosztásából Asbóthot. (A csapatai késedelmes megjelenéséért felelőssé tett Knezic tábornok sem kerülte el sorsát, ő is lekerült a III. hadtest éléről.) Asbóth tehát rendelkezési állományba került, a tapasztalt katonát a kormány sokáig azonban nem nélkülözhette. Június végén az alakulóban lévő tartalék hadtest egyik hadosztályának, majd néhány nappal később az említett hadtestnek a parancsnokává nevezték ki, s azt vezette Szegeden, végül Aradon -a szabadságharc végéig. - A világosi fegyverletétel után a császári hadbíróság Aradon 1849. november 5-én golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet néhány nappal később azonban 18 év várfogságra változtatták. Hét év fogság után, 1856-ban a magasabb rangú volt honvédtiszt-elítéltekhez hasonlóan kegyelmet kapott. 1861-ben egy ÍJ