A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
éjszakáztak. Október 6-án Kocsról Bábolnáig, 7-én pedig Győrig nyomultak előre. Október 3-án (aznap, amikor Jellacic Parndorfnál elhagyta az országot), a magyar fősereg Győrből Barátföldére, onnan 9-én Miklósfalvára vonult, ahova az esti órákban érkezett meg. Itt azután, az osztrák határt elérve hosszabb időre letáboroztak. 1,11 ' Eközben a 7. honvédzászlóalj — Szekovics Pál naplója szerint — Győrig kissé lemaradva, a magyar főerők mozgását követte. Október 3-án este tértek vissza Sukoróra, majd „4-én előőrön a hegyeken, estve indulás Fehérvár felé, éjfél után 3 órakor a táborba érkezés, s itt 24 óráig se ittunk, se ettünk. 5—6-án Fehérvárott, s itt vadászás az illirekre a Daci pusztába. [...] 7-én Mórba gyalog — onnét ökörszekereken Kisbérre — 8-án Mezőörsre kocsin, s onnét gyalog a győri táborba, 9-én ötevényre Mosonytól 2 óra járásnyira, 10-én Mosony és Magyaróvár közt ebéd, s úgy Miklós helység alá táborba, itt 11 és 12-én." 150 A miklósfalvai magyar tábor létszáma — Móga altábornagy október 11-i jelentése szerint a következő volt: gyalogság 17 755 fő, lovasság 1950 fő, tüzérség 1055 fő, összesen 20 760 ember, 2710 ló és 60 ágyú. (Közülük egy 3000 gyalogosból, 500 huszárból és 4 ágyúból álló különítmény ekkor még a Thodorovic hadtestet üldözte.) 151 Az október 11-i miklósfalvai hadrend szerint a helyben állomásozó 7. honvédzászlóalj létszáma 964 fő volt. 152 A zászlóalj október 13-ára zárkózott fel a parendorfi főtáborhoz. Innen Móga Ivánka alezredes vezérlete alatt (és egy üteggel támogatva) még aznap útnak indította őket Horpács felé, a Todorovic hadtestet üldöző, Karger-féle különítmény megerősítésére. Másnap — 14-én, amikor a zászlóalj már Sopronban volt — Móga hírét vette a horpácsi ütközetnek (és nyilván annak is, hogy Todorovic Kőszegen és Lékán át Ausztriába távozott), ezért visszarendelte őket a parendorfi főtáborba. 153 A parendorfi táborban állomásozó 7. honvédzászlóalj valós létszáma nehezen állapítható meg. Az október 20-i hadrendben a Begg-dandár kötelékébe tartozó zászlóalj létszáma 884 fő. 154 26-án már a Karger dandárban találjuk őket 710 fővel, 155 október 30-án pedig (a schwechati ütközet napján) ugyanebben a dandárban 800 fővel szerepelnek. 156 Az eltérések oka lehet, hogy a kerek létszámok nyilván becsült adatot jelenthetnek, de különböző szinten és céllal is készülhettek ezek a hadrendek. Ettől függetlenül is volt azonban kisebb-nagyobb szaporodás és csökkenés a zászlóalj tényleges létszámában. Így például Árvay Sándor őrmester október végén Budáról 40 újoncot kísért Győrön át Parendorfba, a zászlóalj kiegészítésére. 157 Október folyamán a zászlóaljnál több előléptetés történt. Századossá nevezték ki Kovács József főhadnagyot, 158 főhadnaggyá Szél János és Bayer Antal hadnagyokat, 159 hadnaggyá Börczy József és Oszterhuber László őrmestereket, valamint Házi Pál tizedest. 100 Ebben a hónapban — legalább is papíron — nagyobb létszámú áthelyezésre is sor került. Az újonnan alakuló honvédzászlóaljakhoz helyezték át előléptetéssel Vouvermann Ferenc, 161 és (a már korábban a honvédfőparancsnokságra vezényelt) Gedeon László századosokat, 162 Hutiray Lajos főhadnagyot, 103 Bán Sándor, Széli Mihály, Kecskeméty Károly 164 és Kiss Lipót 165 hadnagyokat, valamint Baranyai Pál, Jánossy Ede, Petrich György, Nehringer Imre, Paur- Rudolf 166 és Bertalanfy Bertalan 107 őrmestereket. Nem tudni biztosan, hogy a kinevezések folytán ténylegesen kik kerültek át más zászlóaljakba, annyi azonban bizonyos, hogy Bán Sándor, Széli Mihály, Kecskeméty Károly, Baranyai Pál, Petrich György és Paur Rudolf nem, mert ők mindvégig a 7.
