A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
ifjak is magukat mellőzve, és a független minisztérium által meg nem tartott ígéreteibe csalatkozva, a zászlóaljunkban uralkodó szép szellem és jóakarat örökre elfojtatik." Ennél fogva kérte a zászlóalj tisztikara, hogy „Szabó Gyula százados urat, ki is a zászlóaljunkbai beosztását maga is igazságtalannak látván," helyezzék át egy újonnan alakuló zászlóaljhoz, a jövőben pedig ne demoralizálják a zászlóaljat „pártfogásos egyének becsúztatása által", hanem a megürült helyeket a már itt szolgálók előléptetésével töltsék be. 120 Szeptember folyamán nemcsak szaporodott, de csökkent is a zászlóalj tisztikarának létszáma. Még szeptember 11-én, Nagykanizsán kelt levelében értesítette Zinnern százados a Haditanácsot, hogy Trsztyánszky László hadnagy elmebetegsége miatt állásáról lemondott. 127 Takó János őrmestert szeptember 15-én nevezte ki a nádor és a miniszterelnök hadnaggyá a honvéd tüzérséghez, 128 a Közlöny szeptember 27-i számában megjelent rendeletek szerint pedig az újonnan alakuló honvédzászlóaljakhoz helyezték át Ihász Dániel, Patay Mihály, Huszotzy Dénes főhadnagyokat, Balázs Dávid és Ráth János altiszteket. 1211 Miután István nádor békéltetési kísérlete szeptember 21-én kudarcba fulladt, (Jellacic nem volt hajlandó a nádorral találkozni a Szemesnél horgonyzó „Kisfaludy" gőzhajó fedélzetén), a főparancsnokságot Móga tábornok vette át. Szeptember 22-én a magyar főerők — a lepsényi elővéd fedezete mellett Várpalotáról Székesfehérvárra érkeztek. A lepsényi megütközés tervét Móga módosította, amint Csány írta aznap a miniszterelnöknek: „A lepsényi terv a vonalnak hosszúsága miatt, mint a katona parancsnok urak állították, nem lévén kivihető, oda módosíttatott, hogy a visszavonulás csatázás közt történjen, és Velencénél öszvesített erővel várassék be az ellenség, honnét, ha a körülmények követelik, a hátrálás Martonvásárra történjen, hol ismét ütközet határoztatott." 130 Csány szeptember 24-én még .Fehérvárról jelentette Batthyánynak, hogy az előző napokban érkezett erősítésekkel együtt a tábor létszáma 13 767 fő és 1864 ló (a tüzérséggel együtt). „A tábor lelkesült, de a folytonos hátrálás következtében elégületlen." 131 A magyar sereg zöme szeptember 25-én kezdte meg felvonulását a Velencénél kijelölt védelmi vonalra. így írt erről Csány szept. 27-én a miniszterelnöknek: „Tegnapelőtt a haditanács határozata szerint ütközve kölle visszavonulnunk Velence környékére és Velencébe — előseregeinknél igaz történt néhány ágyúlövés, de olyan távolságból, hogy azok ártalmatlanul hangoztak el, történtek csekély fegyverlövések is, de minden következés nélkül." 132 A drávai hadtest hadműveleti naplója szerint a magyar balszárny — amelyhez a 7. honvédzászlóalj is tartozott— szeptember 25—28. között a Velencei tó déli partján, Dinnyés és Gárdony között foglalt állást, azzal a céllal, hogy a tó északi partján, Sukoró és Pátka között a horvát főerőkkel szemben felálló centrum és jobbszárny hátát a Seregélyes felől várható támadással szemben biztosítsa. 1 * 53 Megerősíti ezt Szekovics naplója —, amely szerint „Velenczey tavak túlsó Dinnyési határba" foglaltak állást —, és Árvay Sándor visszaemlékezése is: „Mi zászlóaljunkba Zrínyi és Hunyadi csapattal, úgy az újonnan érkezett Würtenberg huszárok egy osztagával, Répási huszárőrnagy dandárparancsnoksága alatt a dinnyési pusztán a hadtest balszárnyát képezte, feladata lévén egyúttal a Tóc és Ozora körül lévő Róth—Filippovits seregének visszaszorítása." 13 ' 1 Egy, a hadműveleti napló mellékleteként szeptember 29-re
