A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
fele, vagyis 500 egyén Pápán, a másik fele "pedig Veszprémben fog elszállásol tatni", ezért az egyik megyei tisztviselőt Somlóvásárhelyre küldték a zászlóalj elé, hogy „az első 500 egyént Vásárhelyről egyenesen Pápára, és csak a többit utasítsa Veszprém felé". 76 A 7. honvédzászlóalj augusztus 4-én indult el Szombathelyről — ahogy Szekovics Pál írta naplójában: — „ezen, a magyar ügyet nem igen pártoló, az úgynevezett petsovits városból". Augusztus 9-ig a hadügyminiszter által kiadott útiterv szerint vonultak Városlődig, itt Veszprém megye bizottmányának kérésére az egész zászlóalj (mivel alig haladta meg az 500 főt) északnak fordult, és másnap, augusztus 10-én bevonult Pápára. 77 Augusztus 11-én jelentette a zászlóaljparancsnokság a Hadügyminisztériumnak, hogy a 7. honvédzászlóalj „Szombathelyről Pápára megérkezett, s a további rendeleteket várja". 78 Mészáros Lázár hadügyminisztert meglepte a pápai beszállásolás, és július 16-i levelében kérdőre vonta Veszprém megye állandó bizottmányát: „A 7ik honvédzászlóalj aug. 11-én Pápán kelt jelentéséből meglepetve értesültem, hogy Veszprém megye e zászlóaljt városába be nem bocsájtandó, Pápát rendelte légyen állomásául. A megye ez eljárása előttem annyival inkább se fogható meg, minthogy még mai napig sem érkezett a megye részéről semmi okokkal támogatott felvilágosítás. Meghagyom tehát a megye állandó bizottmányának, hogy ez, mint a hadügy szabad működését gátló eljárásáról mutató tárgyban alaposan indokolt jelentését minél előbb felterjessze". Augusztus 19-én kelt válaszában a veszprémi megyebizottmány ismertette a hadügyminiszterrel a megye július 23-i rendeletét, és hivatkozva arra, hogy „katonai laktanyák nem létében a megyének hatósági köréhez tartozott mindenkor kebelében a katonaságot oda és úgy elhelyezni [...] amint a helybeli körülmények legcélszerűbben kívánták", az elhelyezés jogát továbbra is fent kívánta magának tartani. 79 A 7. honvédzászlóaljnak a hadügyminiszter akarata ellenére Pápára történt helyezése végül is minden szempontból előnyt jelentett. Az itt töltött egy hónapról a zászlóalj katonái — kivétel nélkül — elégedetten emlékeztek meg. Szekovics Pál naplója szerint „sok víg napok folyása között itt szereltettek fel mezítlábos s rongyos újoncaink, nagyobbrészt e város lelkes hölgyei s mesteremberei által készült ruhaneműekkel. Itt történt első gyakorlásunk fegyverbe, s a zászlóalj 7-ber 5-én végezte a felszerelést". 80 Laky Antal keszthelyi csizmadialegény szerint „míg Pápán voltunk, gyakoroltuk magunkat naponként, és a zászlóalj is meg tellett rendes 6 század". 81 Árvay Sándor így emlékezett vissza a Pápán töltött hetekre: „egypár napig még folyt a toborzás a városban, s miután a létszám összesen 1200-at meghaladott, be lett szüntetve, s a kiképzéshez fogtak, ami azonban nehezen ment, mert tisztjeink nagyobb része lovas volt előbb, s a gyalogosok teendőit nem tudták. [...] Pápán kezdték meg a zászlóalj felruházását. Minden ember kapott kék magyar nadrágot vörös zsinórral, „kótlit" zsákszövetből és szürke köpeny eget. Pápán zászlóaljunk bandát is alakított felfogadott zenészekből, közel húsz egyénből állott a banda, fúvó eszközökkel ellátva, karmesterünk Kaczér nevű képzett pesti zenész volt." 82 A zászlóalj egy „Arkauer" nevezetű altisztje így számolt be az első eredményekről az augusztus 14-i pápai sajtótudósításában: „Gyakorlataink rendesen naponként kétszer tartatnak. Az eddig bizalmatlan nézőket már is
