A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
súlyossá váltak. A zalai újoncokat az első két napon a szombathelyi gimnázium (szünidő miatt) üresen álló épületében, majd június 27-én a közeli Vép faluban szállásolták el. Itt tanulták azután ,,az első katonai gyakorlatokat" is, és ahogy Szekovics Pál írta naplójában: „sok jó napokat élveztünk baráti körünkbe". Július 9-én Vépen tartották meg a 7. zászlóalj zászlószentelését, majd 10-én osztották be a zászlóalj legénységét századokba (ekkor osztották fel a tisztikart is századonként). 61 Az alakulás után a zászlóalj törzse^ és egyik százada „beköltözött" Szombathelyre, a másik 5 századot a környékbeli falvakban helyezték el. 62 Július közepére nemcsak az újoncok toborzása vált rendkívül lassúvá (11. és 18. között mindössze 3 önkéntest avattak be 63 ), de késett a zászlóalj megfelelő ruházattal való ellátása is. Július közepén megkapták ugyan a fehérneműt és a bakancsokat, de a felsőruházat leszállítását a központi raktárak nem vállalták, és annak elkészítését a környékbeli iparosok feladatává tette az Országos Nemzetőrségi Haditanács." 4 Ennek felszólítására július 18-án azzal a körlevéllel fordult Petók Antal őrnagy, zászlóaljparancsnok Zala, Vas és Sopron megyékhez, illetve Kőszeg szabad királyi városhoz, hogy tegyék közzé az alábbi felhívást: „Azon mesteremberek, akik a Szombathelyen alakuló honvéd zászlóalj részére szükségelt ruházatokat; név szerint 1064 köpönyeget, 1064 magyar nadrágot, 1064 foszlányt, 1064 kenyérzsákot a már meglevő anyagokból, ha nem is ingyen, de Pest város polgárainak lelkes példáját követve, illendőleg leszállított munkabér mellett elkészíteni akarják, szíveskedjenek válalkozási ajánlataikat zárt levélben a nevezett zászlóalj parancsnokságának minél elébb beadni!" 65 A felhívás nem hozta meg a kívánt eredményt. Augusztus 1-i jelentésében számolt be a zászlóaljparancsnok arról, hogy „hosszú várakozás után Sopron és Z[ala] Egerszegről megérkeztek az ajánlatok, oly magas árral — egy köpenyért 38 x[rt] kívánnak, hogy azokat elfogadni lehetlen vala, — s ámbár a helybeliek még nem ajánlkoztak, tőlök semmit várni nem lehet, ennél fogva a zászlóalj parancsnokság szabályszerűleg egy polgárszabó alkalmazása mellett a felszerelést megkezdte, s a legszükölködőbbek közt a ruházatok kiosztatnak". 66 A régóta égető elhelyezési gondokat Petók őrnagy július 22. körül egy merész ötlettel kívánta megoldani. Azzal a kéréssel fordult a Haditanács elnökéhez, hogy a Szombathelyen tevékenykedő három szerzetesrend egyikének, a domonkosoknak a rendházát sajátítsák ki, és alakítsák át laktanyává. A zászlóalj elhelyezési gondjait Petók őrnagy ekkor így vázolta fel: „A honvédi 7ik zászlóaljnak itt helybeni elszállásolása nemcsak kívánatos, de sőt a gyakorlatok s egyébb szolgálati kötelességek teljesítése miatt szükséges is. Már pedig a városban laktanyák és magán szállások tekintetében legcélszerűbb intézkedéssel is oly szűk körre vagyunk szorítva, hogy a tellyes számú zászlóalj merő elszállásolni lehetetlen. Ez okból helyes intézkedés végett alispán urat felhívám — ki az itteni Lyceum és Gymnasium épületeket sept [ember] végéig ugyan felajánlá, hol azonban a legnagyobb összeszorítás mellett is alig 300 egyén férhet el — s így a sikeres cél elérve épen nincs". A vasi alispán — akinek utólag kikérte a véleményét Petók őrnagy — július 23-án a következő észrevételeket írta a zászlóalj parancsnokának: