A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
rodott önkéntes csapatot holnap vagy holnapután fogom Zala Egerszegre rendelkezésed alá leszállítatni"/' 7 Miután azonban erre egy hét elteltével sem került sor, június 29-én újabb rendelet érkezett Csánytól a „három éves önkénteseknek" megindításáról. Aznap kelt válaszában Szél alispán ígéretet tett. hogy „a már szinte szép számra szaporodott három éves önkéntesek" a következő hét közepén fognak útnak indulni Zalaegerszegre. Jelentette egyszersmint azt is, hogy az immár 270 főnyi alakulat tisztikara a kiindulási rendeletre azt felelte, hogy „ők csak Zett ezredesnek [helyesen: Szeth ezredesnek, a honvédsereg főparancsnokának] parancsára indulnak meg, ki is általuk sürgönyileg lőn eziránt felszólítva". 48 Időközben azonban kiderült, hogy a hadügyminiszter és Csány kormánybiztos intézkedései a miniszterelnök tudta nélkül, szándéka és akarata ellenére történtek. Június 30-i levelében Batthyány Lajos figyelmeztette Csányt, hogy a honvédzászlóaljaknak nem csak vetélkedniük kell a sorkatonasággal, de felül is kell múlniuk azokat, ám ezt nem tehetik, „ha egy vagy másik zászlóalj, mielőtt a legszükségesebbekkel ellátva, például felruházva és felfegyverezve volna, táborba indíttatnék, mert általa csak kockára tétetnék". 49 Alighogy ez a levél útnak indult, kézhez kapta a miniszterelnök Csány június 28-án, a hadügyminiszterhez intézett levelét, amelyben a kormánybiztos közölte, hogy az illetékességi körébe tartozó megyékben lévő „önkénytes sereget" a Dráva-vonalra rendeli, mivel a „fegyverbeli gyakorlást" ott is folytathatják. Batthyány erre — pontosítandó a június 30-i utasítást — azt a rendeletet küldte Csánynak, hogy az „önkéntes honvédelmi zászlóaljakat, kivévén az elsőt, mely úgy is ön hatásköre alá van rendelve, fölállítási helyűkben mind addig meg kell tartani, míg a hadi gyakorlatokat és fegyelmet némüleg megszokták, és így ha netalán az első zászló aljon föllyül valamely osztály útba volna indítva, azt vissza kell tüstént igazítani, és addig szék helyén meghagyni, míg irihen az a tudósítás érkezend, hogy már a hadi szolgálatra eléggé be vagyon tanítva". 50 . Csány kormánybiztos július 5-én (éjfél után 1 órakor) kelt levelében értesítette a vasi alispánt* hogy „a honvédi, máskép a 3 évre vállalkozó önkénytes seregek mindaddig Szombathelyen maradnak miniszteri rendeletnél fogva, amíg begyakorolva és felruházva leendnek". 51 Csány még aznap tudatta a miniszterelnökkel, hogy a szombathelyi önkénteseket maradásra utasította, egyúttal kérte az önkéntesek mielőbbi felruházását és felfegyverzését. 52 Zárka Sándor vasi alispán ugyancsak aznap írt levele éppen kerülte egymást Csány rendeletével, de össze is csengett vele. Az alispán azt jelentette Csánynak, hogy amikor az előző (kiindulási) rendeletet közölte a szombathelyi zászlóalj tisztjeivel, Rumy András százados ezt válaszolta: „a parancsa alatt lévő, [...] 300 főből álló legénységnek sem fegyvere, sem ruhája nem lévén, a kiindulásra — melyre Szett ezredes úrnak parancsát is bevárni kellene — nem alkalmatosak". 53 Csány — nyilván erre a levélre válaszul — július 6-án megismételte legutóbbi rendelkezését: „Az önkéntes honvédi sereg felsőbb miniszteri parancsból mindaddig Szombathelyen maradand, amíg felfegyverezve és felruházva, és némüleg a fegyver forgatásba be avatva leend." 54 A miniszterelnök harmadszor, egyben utoljára, július 19-én Csányhoz intézett levelében foglalkozott ezzel az üggyel:
