A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
(85 fő — 40%). Bár az összeírás kifejezetten „vándorlegényeként csupán 8 főt említ, az iparosok fiatal életkora, és 2/3-os idegen származása mégis azt mutatja, hogy többségük vándorló mesterlegény lehetett. Ök zömében a Nyugat-Dunántúl és a Nyugat-Felvidék városaiból származtak-érkeztek Zalába, de a megye stagnáló kézművesipara nem kínálhatott számukra biztos megélhetést. Ezért vállalták a kockázatosabb katonáskodást, amelytől egzisztenciális gondjaik megoldását remélték. A leggyakoribb iparos foglalkozás a szabó (19 fő), mészáros (9 fő), varga (7 fő), csizmadia, takács és asztalos (6—6 fő) volt az önkéntesek között. 61 fő (28,7%) volt paraszti származású; földművelő vagy szolgáló. A földművelők döntő része a volt jobbágyok közül került ki, de akadt köztük néhány kisnemes is. A szolgálók sorában 7 szolgát, 4 kocsist, 3 bérest, 2 inast és egy gulyásbojtárt találunk. Feltűnő jelenség, hogy a paraszti származásúak aránya Zalában alig fele az országos átlagnak. Oka lehet ennek, hogy a parasztság, amely mindeddig a katonaállítás terhét egyedül viselte, reálisabban, prózaiabban ismerte a katonaélet mindennapi nehézségeit, hiányzott belőle az értelmiségiek és az iparosok „kalandvágya". A zalai parasztok korábban már az állandó nemzetőrség szervezésének is több helyen ellenszegültek, és nyilván — tekintettel a nyári betakarítási munkákra, nem akarták a családjukat sem magukra hagyni. Zalában 7 kereskedő is beállt honvédnek — valamennyien izraeliták voltak. Az önkéntesek 21%-a (45 fő) értelmiségi volt, arányuk jóval meghaladta az országos átlagot. Jogot végzett nemes 6 fő (3 ügyvéd, 2 táblabíró, 1 jogász), a keszthelyi Georgikon hallgatója „gazdasági gyakornok" 16 fő, „deák" 12 fő, megyei, városi vagy uradalmi irnok 5 fő, jegyző, gazdatiszt, mérnök, gyógyszerész, tanító és tanítósegéd pedig 1—1 fő volt. Az értelmiség zömét (2/3-ad részét) a tanulóifjúság tette ki, a kifejezetten munkanélküliség elől „menekülő" végzett szakemberek száma viszonylag kevés volt. A zalai önkéntesek közül mindössze 18 fő, (8,5%) volt katonaviselt; katonai ismeretekkel csupán ők rendelkeztek. „A Coppenhágai műipari oskolában, és a Burkus volunteroknál" szerzett katonai képzettséget a 26 éves Buttler Gyula báró, sziléziai „utazó". A 19 éves Miskei Pál a „Bellovári kat. Intézetben 2 % évig" tanult. A többiek a magyar legénységű huszár- és sorgyalogezredekben szolgáltak: A 36 éves Károlyi Károly a 8. Koburg és a 9. Miklós huszárezredeknél, mint kadét őrmester 10 évig, a 26 éves Mold Auguszt szintén kadét őrmesterként előbb az Ernő gyalogezredben, majd az 5. Radetzky huszárezrednél összesen 10 és fél évig. Káplárként szerelt le a 3. Ferdinánd huszárezredtől 10 éves szolgálat után a naplóíró Szekovics Pál, a 61. Rukavina gyalogezredtől 10 év után a 35 éves Heinrich Károly, a 4. Sándor gyalogezredtől 12 év, után a 38 éves Szinger Lázár és az Ernő gyalogezredtől 10 évi szolgálat után a 31 éves Ách Simon. Közemberként szolgált a Radetzky huszárezredben 14 és fél évig a 38 éves Szokonyi György, 12 évig a 37 éves Kiss György, a 29 éves Márkovits György, és a 30 éves Ribarits Simon. Az Ernő gyalogezredben szolgált közemberként: Láritz Ferenc, 36 éves — 15 évig, Stumpt Pál, 36 éves — 14 évig, Brügel János, 32 éves — 12 évig, Itzés István, 32 éves és Doppler János 36 éves — 10—10 évig. Az 52. Ferenc Károly főherceg gyalogezred zenekaránál szolgált 13 évig a 34 éves Láng János.
