A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
MOLNÁR ANDRÁS A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE A „rendes nemzetőrség" (honvédség) felállítása 1848 áprilisának második felében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Magyarország területén állomásozó, zömében idegen származású sorkatonaság kevés és nem eléggé megbízható, az újonnan szervezett nagylétszámú, de fegyvertelen és kiképzetlen nemzetőrség pedig nem alkalmas az ország függetlenségét és törvényes rendjét fenyegető külső és belső veszélyek elhárítására. A belső mozgalmakon (a parasztmegmozdulásokon és az antiszemita zavargásokon) a rendelkezésre álló korlátozott eszközökkel ugyan még úrrá tudott lenni a Batthyány-kormány, a szerb nacionalisták nyílt fegyveres szervezkedése, az ország déli határainak fenyegetése azonban megkövetelte, hogy a törvényadta lehetőségeken belül katonai bevetésre alkalmas fegyveres erőt állítsanak fel. Az 1848. április 26-i minisztertanácsi ülés — a két nappal korábbi nagykikindai véres húsvéthétfő eseményei nyomán — határozatot hozott, hogy ,.az országbani mozgalmak vészteljes természete" szükségessé teszi „egy mozgó nemzetőrség felállítását, vagy egy önkénytes őrsereg kiállítását", ezért felkérték a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert, hogy dolgoztassák ki egy 10 000 főnyi sereg felállításához szükséges költségvetés tervezetét. 1 Még nem készültek el a részletes tervek, amikor a Minisztertanács május 15-i ülése — Szerbia támadó szándékának hírére — kimondta: azonnal hozzá kell látni a „10 000 főből álló önkéntes sereg" toborzásához". 2 Másnap, május 16-án megszületett Batthyány Lajos miniszterelnök és Baldacci Manó ezredes (az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnöke) felhívása: „A törvény parancsolta nemzeti őrseregen felül szükséges haladéktalanul egy tízezer főbül álló rendes nemzet őrsereg felállítása. A haza nevében szóllíttatnak tehát fel mind azon honlakosok, kik e rendes nemzetőrségbe, az ország zászlója alá, a királyi trón, haza és alkotmány védelmére belépni kívánnak, hogy magukat a [...] hadfogadó (Werbung) helyeken bejelentsék [...]. A belépő nemzet-őrök három évi szolgálatra kötelezik magukat, az álladalom részérül fegyverrel, s ruházattal láttatnak el." 3 A felhívás 21 toborzóhelyet nevezett meg, köztük Zalaegerszeget és Szombathelyt, azt a két hadfogadót, amelyeknek önkénteseiből később Szombathelyen megszervezték a 7. honvédzászlóaljat.
