A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)
Komárom védelmében (1849. július 13—október 4.) A Komáromban maradt 56. zászlóalj parancsnokságát július 15-én a 25. zászlóalj volt parancsnoka, Rezsny Imre őrnagy vette át. A II. hadtest parancsnoka továbbra is Kászonyi ezredes maradt; a két gyaloghadosztály egyikét Horváth Pál őrnagy, a másikat Rakovszky Samu alezredes vezette. Rakovszky hadosztályába tartozott a 25. (741 fő), a 48. (875 fő), a második 52. zászlóalj (korábban Bocskai-csapat) és beregi század (602 fő), az 56. (308 fő) és a 114. (volt 39. gyalogezredi 1.) zászlóalj (560 fő). A hadosztály összlétszáma 3586, a hadtesté 9342 fő volt. Mint ebből is kitűnik, a hadtest jelentős számú, több mint 3000 főnyi kiegészítést kapott Komáromban. Klapka tábornok, a vár és várőrség együttes parancsnoka azt tekintette feladatának, hogy mielőbb híreket szerezzen a Görgei távozása után Komáromot laza ostromzár alá vevő cs. kir. csapatokról. Július 25-én egy kisebb kirohanás során sikerült foglyul ejteni a tatai cs. kir. különítményt, s a zsákmányul ejtett iratok között megtalálták az ostromsereg diszlokációját is. Ebből kiderült, hogy Komárom körül 16 zászlóalj gyalogság, hat század dzsidás és öt ágyúüteg található. Klapka először július 28-ról 29-re virradó éjjel a jobb parton akarta felszabadítani a várat az ostromzár alól; de aztán úgy döntött, hogy először a bal parti erőket veti vissza. Ennek megfelelően a következő rendeleteket adta ki: Kosztolányi hadoszlopa július 29-ről 30-ra virradó éjjel előnyomul Hetényig, kiűzi onnan az ellenséget, majd Szentpéteren és Gyallán át Érsekújvár irányába egyesül Rakovszky hadoszlopával. Rakovszky alezredes hadoszlopa (három zászlóalj, három század huszár és egy hatfontos gyalogüteg) Marcalházánál átlépi a Zsitvát és Szentpéternél megkerüli az ellenség állását, majd egyesül Kosztolányi oszlopával. Sulcz ezredes hadoszlopa a tartalékot képezi Kosztolányié mögött. E mozdulatok álcázására Horváth alezredes Aranyos irányába egy látszattámadást intéz. A támadás jól, noha csak félig sikerült. Kosztolányi ugyanis olyan lendülettel támadta meg és űzte el az ellenséget, hogy Rakovszky különítménye nem tudta azt utolérni; így a cs. kir. csapatok néhány száz halott és sebesült hátrahagyásával Bajcsnál átkeltek a Zsitván és felégették maguk mögött a hidat is. Tóth Károly szerint az 56. zászlóalj két társzekeret és néhány poggyászkocsit zsákmányolt az ütközetben. Az expedícióról szólva megjegyzi, hogy hiába tanulta meg annak idején a zászlóalj a Tisza vonalán a gyors és sebes lépéseket; képtelenek voltak utolérni az elűzött cs. kir. gyalogságot. Sőt annyira megszomjaztak az üldözésben, hogy valahol Gyalla körül „egy sudaras kút tartalmát, mintha fogadásból történt volna, fenékig kiürítették". 30 Július 30-án Klapka a Rakovszky-hadoszlopot Szentpéteren maradni rendelte. Július 31-én utasította Rakovszkyt, hogy augusztus 1-én reggel három órakor induljon vissza Komáromba, csupán a hadoszlopánál található három század Lehel-huszárt hagyja hátra Szentpéternél. Augusztus 2-án Rakovszky hadoszlopa megérkezett Komáromba. Aznap Klapka kiadta az utasítást a másnapi támadásra, a Duna jobb partján található cs. kir. csapatok szétzúzására. A tábornok tudta, hogy az ácsi erdőnél, Herkály- és Csémpusztákon található cs. kir. csapatok erősen besáncolták magukat. E sáncok bevétele szemből sok véráldozatot kívánt volna; Klapka
