A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)
rendelkezünk létszámkimutatással, ennek a számnak a valóságát nem tudjuk megállapítani, de nem elképzelhetetlen, hogy igaz. Az ütközet után Asbóth az 56. zászlóaljat 3. osztályú katonai érdemrendre terjesztette föl. Tóth Károly szerint azt is kijelentette, hogy nincs értelme a zászlóalj egyes tagjait kitüntetnie, „miután az egész zászlóalj hősileg viselte magát". A támadás kudarcát két tény okozta. Egyrészt az, hogy Asbóth hadereje túl kevés volt ahhoz, hogy a neki kiszabott feladatot némi ellenséges túlerővel szemben megoldhassa; Asbóthnak ugyanis több pontot kellett egyszerre fedeznie, míg a cs. kir. csapatok erejüket egyetlen pontra koncentrálhatták, s ezátal Asbóth egész haderejét veszélyeztethették. Másrészt a támadásban részt vevő többi magyar hadtest egyáltalán nem mutatott akkora aktivitást, mint amekkorát a feladat igényelt volna. Tény azonban az is, hogy a diszpozíció is meglehetősen óvatos és semmitmondó volt; túlságosan Asbóth fellépésének sikerétől tette függővé a többiek működését. Asbóth a zsigárdi csata után a Negyeden állomásozó, Rakovszky őrnagy vezette különítmény segítségére küldte a beregi századot, a Bocskai csapatot (2., 52. zászlóalj) egy fél század huszárt és egy fél háromfontos üteget. E különítmény fedezete alatt az utászok Negyednél hidat vertek a Vágón, s e híd 18-án estére el is készült. Mikovényi gyáva viselkedését Asbóth, majd az ő jelentése nyomán a Központi Hadműveleti Iroda jelentése is megemlítette. Elmozdították a zászlóalj éléről, s a parancsnokságot ideiglenesen Pirovits Károly százados vette át. 25 Görgei a vereségről értesülve elhatározta, hogy a támadást személyes vezérlete alatt megismétli. A Központi Hadműveleti Iroda június 19-én megismételte a június 16-ra adott utasításokat, hozzátéve, hogy a III. hadtest még az ellenség szeme láttára is veressen hidat. Ha ez készen van, keljen át a folyón a II. hadtest támogatására, de csak akkor, ha az már kiűzte az ellenséget Zsigárdból. A támadás mielőbbi megismétlését az is indokolta, hogy tartani lehetett az orosz segédcsapatok megérkezésétől a Vág mellé. A Hadműveleti Iroda utasítása megint nem felelt meg a helyzetnek. A III. hadtestnek ugyanis nem kellett hidat vernie, mert a híd már megvolt; s a hadtest csapatai Negyedről minden akadály nélkül nyomulhattak előre Zsigárd irányába. Teljesen fölösleges volt megint csak a II. hadtestre bízni a támadást, s csak Zsigárd elfoglalása után átszállíttatni a III. hadtestet a Vág vizén. Asbóth azonban ismét jól teljesítette feladatát. Június 20-án éjfél után megindította csapatait, majd hat órakor már megtámadta a Királyrévet védő cs. kir. csapatokat. Kiszorította őket a községből, majd Rakovszky Negyedről előretörő különítményével a zsigárdi ellenséges állást is bevette, s délután két órakor a harmadik roham után már Pered is a magyarok kezében volt. Az 56. zászlóalj szerepe ezen a napon nem túl jól követhető. Tóth Károly ugyanis nagy valószínűséggel összekeverte Peredet Királyréwel, s ezért csataleírása a helymeghatározás szempontjából teljesen pontatlan és megbízhatatlan. Horváth Mihály leírása már pontosabbnak látszik, legalábbis a helymeghatározások szempontjából, s az ő leírását erősíti meg Asbóthé is. Ezekből úgy tűnik, hogy az 56. zászlóalj sem Királyrévnél, sem Zsigárdnál
