A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

riasztotta Windisch-Grátz főerejét; az ellenséges fővezér összpontosított magyar támadástól tartott, ezért riadót rendelt el. Egy lovasdandárral visszanyomta Asbóth hadosztályát, többi csapatait azonban csak harckészültségbe helyezte, de nem vetette be. A támadás lényegében elérte célját; WindischGrátz továbbra sen: tudott biztosat a magyar fősereg szándékairól, s így Görgei immáron a VII. hadtest nagy részét is megindíthatta Vác felé. Április 12-én a magyar fővezér immáron részletes utasításokkal látta el Aulichot. Görgei Aulich alá rendelte az Asbóth-hadosztályt és minden más, a pesti, váci és hatvani úton, illetve a szolnoki vasútvonal mentén található csapatot. Aulichnak összeköttetésben kellett maradnia a Vácott állomásozó Kmety-hadosztállyal. Feladata az volt, hogy elzárja a Pestre vezető utakat, s két-három naponta kisebb támadásokat intézzen a cs. kir. fősereg ellen; siker esetén Pest falai alá is kísérhette az ellenséget, de a városba behatolnia nem volt szabad. Figyelnie kellett a Vác és Rákospalota közötti Duna-szakaszt, s megakadályoznia a gőzhajó-közlekedést. Ha túlnyomó erejű ellenséges támadás érné, a II. hadtestnek a hatvani országúton, Asbóth hadosztályának a szolnoki vasútvonal mentén kellett visszavonulnia, s igyekeznie kellett oldalba fogni az ellenséges támadó csapatokat.

20 Április 13-án Windisch-Grátz újabb erőszakos kémszemlét rendelt el a szembenálló magyar csapatok erejének kipuhatolására. Reggel fél 9-kor két lovasezreddel és két-két üteg tüzérséggel előnyomult Cinkota, illetve Rákoskeresztúr irányába; a nem kellő eréllyel és gyalogsági támogatás nélkül végrehajtott akcióban azonban csak a szembenálló felek tüzérsége jutott némi szerephez, s Windisch-Grátz megint nem tudott meg semmit a vele szembenálló erők nagyságáról. Aulich ugyanakkor megerősítette Dunakesziben található különítményét, és Asbóth Pécelen állomásozó hadosztályát. Másnapra pedig azt az utasítást adta ki, hogy Asbóth hadosztálya Vecsésre, Kisfaludy különítménye Mogyoródról Csömörre nyomuljon előre; a II. hadtest főoszlopával pedig Rákospalotát akarta megszállni. Ezt április 14-én minden különösebb akadály nélkül meg is tette. Ezután napokig nem történt különösebb esemény; a cs. kir. fővezérség tökéletesen tanácstalan volt. A magyar fősereg mozgásáról az első biztos híreket az új fővezér, Welden táborszernagy is csak április 19-én kapta; nemcsak a magyar főerőnek a Garamon történt átkeléséről, hanem Wohlgemuth IV. hadtestének nagysallói vereségéről is tudomást szerzett. Ezért elhatározta Pest kiürítését. Aulich és Asbóth tehát jól oldották meg a feladatot. Április 16-án Asbóth hadosztálya, 18-án a II. hadtest különítményei demonstráltak Pest felé. 19-én a cs. kir. csapatok indultak ki Pestről, de összecsapás nélkül visszatértek állásaikba. Másnap Wohlgemuth már megkezdte erői kivonását Pestről. Április 21-én délután 4 órakor Aulich csapataival erőltetett kémszemlébe kezdett. A Dunakesziben állomásozó és a Mogyoródról Fótra átvezényelt különítmények Kisfaludy vezetése alatt előnyomultak a Berger-féle újpesti gyárig, amelyet cs. kir. vadászok, lovasság és három löveg tartott megszállva. Kisfaludy egy század honvédet küldött az ellenséges balszárny megkerülésére, egy század huszárt pedig a cs. kir. jobbszárnyon álló cs. kir. lovasosztály sakkban tartására. Ezt követően egy hétfontos tarackból és egy hatfontos lövegből tüzet nyitott, majd kiűzte az ellenséget a gyárból, s egészen az ördög-