A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)
A tavaszi hadjárat A március 31-én Egerben tartott haditanács elfogadta Klapka György ezredes haditervét, amelynek értelmében a Gáspár András ezredes vezette VII. hadtest a Gyöngyös—Hatvan közötti úton tüntetőleg nyomul előre, míg a másik három hadtest, az I., II. és III. délnyugat-északnyugati irányban megpróbál a cs. kir. főerők hátába kerülni. Ennek értelmében a Besenyőtelek és Gyöngyös közötti vonalon állomásozó hadsereget az új fővezér, Görgei tábornok déli irányban csoportosította át. Ennek megfelelően a II. hadtest, amelyet Aulichnak a VII. hadtest élére történt ideiglenes kinevezés miatt Szekulits alezredes vezérelt, április 2-án Adácsra és Vámosgyörkre, 3-án pedig Jászjákóhalmára vonult. Április 4-én a II. hadtestnek Farmosra kellett volna vonulnia; mivel azonban a diszpozíciókban némi változás állott be, a hadtest már aznap Nagykátáig menetelt. Aulich hadteste nem vett részt az aznapi tápióbicskei ütközetben. Ez a hadtest képezte az egész hadsereg tartalékát. Este Aulich már visszatért hadtestéhez, és ismét átvette a vezényletet. Április 5-én a II. hadtest Tóalmásig nyomult előre. 18 Görgei már április 6-ra ütközetet várt, de úgy vélte, hogy ez valahol Aszód és Bag környékén fog történni. A tápióbicskei csata ugyan — szerinte — leleplezhette a magyar bekerítő haditervet, de továbbra is tartotta magát a már korábban kiadott intézkedésekhez. Ezért az I. és III. hadtesteket 6-ára Isaszegre rendelte; a VII. hadtestet Bagra, a II. hadtestet Dányba, egy erős különítményét pedig Zsámbokra. Windisch-Grátz tábornagy azonban — nem tudván eldönteni, merről is várható a magyar főerő támadása — április 6-án Isaszeg és Gödöllő térségébe vonta vissza csapatait; így az előnyomuló I. és III. hadtestek automatikusan beleütköztek Jellacic altábornagynak Isaszeget és előterét megszálló hadtestébe. Április 6-án a II. hadtest reggel 5 órakor indult el Tóalmásról Dányba. A két község között félúton ellenséges csapatokba ütközött, megtámadta és visszaűzte azt a községtől északra fekvő magaslatokra. Aulich szétbontakoztatta csapatait, mire az ellenség dél felé vonult. Amikor a II. hadtest csapatai elérték Dányt, a cs. kir. különítmény visszahúzódott az erdőbe. Aulich elővédje által követte, majd csapataival Dány előtt letáborozott. Délután fél négykor futár érkezett Damjanich tábornoktól, a III. hadtest parancsnokától. Damjanich arra utasította — szóban — Aulichot, hogy hadtestével nyomuljon előre Isaszeg felé, s a magyar sereg jobbszárnyán foglaljon állást. Aulich ezt az utasítást nem teljesítette; egyrészt mert a hadseregparancsnokságtól nem érkezett ilyen parancs; másrészt mert Tura felől nem látta biztosítottnak az oldalát; végül pedig mert Damjanich nem írásban, hanem szóban küldte utasítását. Amint azonban kivehetővé vált a távoli ágyúdörgés, azonnal riadót veretett, s Damjanich újabb, írásbeli felszólítása már útközben találta. Aulich egy erdei úton Görgeivel is összetalálkozott, s hallás útján próbáltak meg tájékozódni az ütközet állása felől. Mivel úgy tűnt, hogy a harcvonal közepén űr tátong, Aulich hadteste zömével ebbe az irányba nyomult előre, ugyanakkor a Mihályi-dandárt és a 48. zászlóaljat a Damjanich vezette jobbszárny támogatására küldte. A 60. zászlóaljat pedig Klapka támogatására rendelte.
