A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)
tábornoknak; nem sokkal ezután pedig az I. } II., III., IV., V. és VII. hadtestek feletti fővezérséggel Kossuth Vetter Antal altábornagyot bízta meg. A II. hadtest zászlóaljai március 7-ig állandó készenlétben voltak az ellenség közelsége miatt. Március 6-án egy cs. kir. különítmény megtámadta Poroszlót; a magyar előőrsök — tüzérség hiányában — kiürítették a községet. Másnap, március 7-én a cs. kir. csapatok röppentyűvel lőtték a Tiszafüred előtt emelt sáncokat, de komolyabb eredményt nem tudtak elérni. Az 56. zászlóalj ezen a napon éppen e sáncokat őrizte; Tóth Károly írja le, hogy a rakéták a honvédek feje felett „úgyszólván egytől-egyik belepotyogtak a Tiszába; csudáikozására a jó göcsei fiúknak, hogy »még ilyen lúdvércek is vannak a világon^". A tüzet a magyar ütegek eredményesen viszonozták, mire a cs. kir. csapatok visszavonultak, s felégették maguk mögött a kisebb fahidakat. Március 5-én Répásy újabb harcrendbe osztotta csapatait. Az 56. zászlóalj (1234 fő) Szekulits alezredes hadosztályába, ezen belül Mihályi őrnagy dandáréba tartozott a továbbiakban is. E dandárban szolgált még a 25. zászlóalj (847 fő), a 3. utászzászlóalj (570 fő), a bécsi légió (105 fő), egy század a 14. (Lehel) huszárezredből (156 fő), végül Turcsányi főhadnagy és Schill százados egy-egy hatfontos gyalogütege (140, ill. 145 fő, 6—6 löveg). A II. hadtest, s így az 56. zászlóalj is, március 12-ig Tiszafüreden maradt. A napokat fegyvergyakorlatokkal, a legénység ruhájának és fegyverzetének vizsgálatával töltötték; sőt, Tóth Károly szerint Kisfaludy „még a defilirozó díszmenetekkel is megismertette zászlóalját; ámbár ennek a folytonos hadjárat alatt sehol sem vehették hasznát". Március 11-én Kisfaludy — betegsége miatt — a parancsnokságot ideiglenesen Kecskeméthy Albert századosnak adta át, s ő is vitte azt legalább március 15-ig. Kisfaludy, betegsége alatt Debrecenben tartózkodott, s március 13-án kérte a Hadügyminisztériumot, hogy mivel zászlóaljparancsnoki kinevezése előtt 20 évig szolgált a 9. (Miklós) huszárezredben, „s így ezen nemében a katonaságnak beavatottságom és tapasztalásom sokkal nagyobb, mint a gyalogságnál"; tegyék át őt jelenlegi rangjában az 1. (Császár) huszárezredhez. A Hadügyminisztérium azonban még csak nem is válaszolt e kérésre. 16 Az újonnan kinevezett fővezér, Vetter altábornagy március 12-én utasította Aulichot, hogy hadtestével Tiszafüredről meneteljen Kenderesre, s csak egy fél hadosztályt hagyjon hátra a Tokaj és Tiszafüred közötti folyópart megfigyelésére. Március 14-én a hadtest kimozdult része, s így az 56. zászlóalj is, már Kisújszálláson volt. Vetter már 13-án utasította Görgeit, hogy ezt a Tiszafüreden hagyott fél hadosztályt saját csapataival váltsa fel. Aulich pedig azt az utasítást kapta, hogy ezeket a csapatokat is Kunhegyesen, Kunmadarason és Kisújszálláson át három napon belül irányítsa Törökszentmiklósra, amint a felváltás megtörtént. Másnap utasította Aulichot, hogy 15-én Törökszentmiklósra, 16-án pedig Cibakházára vonuljon főerejével. Ez így is történt; Aulich hadteste március 16-án délután fél háromkor vonult be Tiszaföldvárra. Március 17-én a II. hadtest is átkelt a Tiszán, s résztvett a sikertelen ellentámadási kísérletben Nagykőrös irányába. A március 18-án tartott haditanácsban Aulich is a további támadás ellen szavazott. A hadsereg tehát visz-
