A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

orvosi jelentést egyedül tőle kapta meg; február 20-án pedig mind a hadosztály-, mind a dandárparancsnokság nevében mondott köszönetet Kisfaludynak és tisztikarának „a zászlóalj begyakorlásában tanúsított fáradhatlan szorgalmáért, minek nevezett zászlóaljnál a tegnapi gyakorlaton mind a fegyverfogásban s forgatásban, mind a fejlődésekben oly kitűnő eredménye tapasztaltatott". Szintén ebben a dandárparancsban kapott dicséretet Ambrózy István hadnagy is azért, mert „kötelességszerű ugyan, de minden tekintetben pontos jelentést tett Tisza-hídi előőrségéről". Mind Tóth Károly, mind Horváth Mihály emlékezései megerősítik azt, hogy a január közepétől február végéig eltelt másfél hónapnak milyen óriási szerepe volt a zászlóalj összekovácsolódásában és kiképzésében. A tisztikar kiképzését részint a gyakorlat, részint pedig az esténként tartott tiszti iskolák segítették elő. „Ily hasznos készületek közt folytak le téli napjaink — írja Horváth —, s a fegyvergyakorlatban szép haladást tanúsított honvéd ifjak még ágyúszót nem hallottak, s várva várták a percet, melyben az ellenséggel szembeszállhassanak". A zászlóalj fegyelmi helyzete is jónak volt mondható, noha voltak kihágások, de Kisfaludy ezeket nem hagyta büntetlenül. Január 18-i napiparancsában figyelmeztette a zászlóalj tagjait, hogy „aki bármely csekélységű tolvajságban éretik, törvényszék elejbe állíttatik és főbelövetik". Január 20-án mint dandárparancsnok figyelmeztette a szakaszparancsnokokat, hogy a sorakozóknál „szakaszokbul semmi esetre több, mint két ember szükségvégezhetés végett ki [nem] léphet, ha több, a szakaszparancsnokot fogom felelőssé tenni". Kisfaludy szinte naponta hívta fel a figyelmet arra, hogy parancsait hirdessék ki a legénység előtt. A zászlóalj parancskönyve szerint február 25-ig összesen hat esetben szabtak ki nagyobb büntetést; négy esetben egy-egy tizedest fokoztak le honvéddé, egy esetben egy őrmestert hat heti időtartamra tizedessé; egy esetben pedig egy tizedest büntettek gúzsbakötéssel, mert elhagyta az őrhelyét.

13 A tűzkeresztség: Kápolna és Egerfarmos A magyar fősereg fővezérévé kinevezett Henryk Dembinski altábornagy február 21-én Sajószentpéterről utasította Szekulits alezredest, hogy hadosztálya kétharmadrészével szállja meg Poroszlót. Február 23-án immáron Tiszafüreden személyesen utasította Szekulitsot, hogy 3400 fővel és 12 ágyúval csatlakozzon seregéhez. A hadosztály maradéka Poroszlót és Tiszafüredet tartotta megszállva. Szekulits hadosztályának a fősereghez csatlakozó dandárát előbb Mihályi őrnagy, majd még a február 26—27-i csata előtt Kisfaludy őrnagy vezette. A dandár a 39. gyalogezred 1. zászlóaljából, a 25. és 56. honvédzászlóaljakból, a 48. zászlóalj egy kisebb, megállapíthatatlan nagyságú egységéből, két hatfontos ütegből, a bécsi légió egy századából és három század huszárból állott. A dandár a magyar balszárny legszélén vett állást; Kál községben felváltotta az I. hadtest Driquet-dandárát, majd átkelt a Tárnán, és Kompolt községtől délre állott fel. Még a Tárnán való átkelés előtt, Kál községben kapta meg az 56. zászlóalj új, szabályszerű zászlaját. Kisfaludy a zászlót végighordozta az arcvonal előtt, s megeskette honvédéit, hogy „azt el nem hagy-