A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

hol hadosztálynak, hol dandárnak nevezte) 3000 főre tette, s szerinte ebből mindössze 1000 főnek van fegyvere. A Perczel hadjáratáról készült utólagos hadműveleti napló szerint a tá­bornok december 24-én utasította Szekulitsot a kanizsai pozíció elhagyására. A napló azonban — bizonyíthatóan — pontatlanul adja meg mind a hadosz­tály útvonalát, mind a dátumokat. Az utasítás nyilván már előbb elment, mert Szekulits hadosztálya december 25-én — Perczel jelentése szerint — már Sümegen és Tapolcán volt. Aznap írott másik jelentése szerint csak másnap, azaz 26-án kellett megérkeznie Sümegre. Perczel úgy vélte, hogy innen akár saját seregéhez vonhatja, akár — Kossuth kívánságának megfele­lően — Veszprém irányába a főváros fedezésére küldheti azt. Miután azon­ban úgy döntött, hogy Pápa irányába kísérli meg az egyesülést a Győrt védő feldunai hadtesttel, Szekulitsnak megparancsolta, hogy Sümegen maradjon az ottani vidék védelmére. December 26-án Csontos Sándor százados Sümegről szólította fel Zala megye bizottmányát, hogy az egerszegi, lövői és kapornaki járások hátralékos újoncait Sümegre küldjék. Másnap pedig Szekulits szintén innen szólította fel Zala és Vas megyék alispánjait, hogy szervezzenek népfelkelést a betört cs. kir. csapatok ellen; s egyben közölte, hogy Sümegről Tapolcán és Nagyvá­zsonyon át kíván visszavonulni Veszprémbe; oda kérte a két alispán jelen­téseit. Szintén ezen a napon közölte Kossuth-tal, hogy Perczel rendeletére Veszprémig vonul vissza, s onnan „vagy az ő, vagy kormányelnök úr rende­letei és a felsőbb tábor rövid idő múlva történendő csatája kimenetele sze­rint" vagy Budára vonul, vagy pedig továbbra is ottmarad. A feldunai hadtest és Perczel hadtestének közös, december 29-i harc­rendje szerint a Szekulits-hadosztály ezen a napon Veszprém környékén tá­borozott. A harcrend azonban teljesen pontatlanul adja meg a hadosztály összetételét; az 56. zászlóalj nem is szerepel benne. Perczel december 31-i je­lentése szerint a hadosztályhoz útközben csatlakozott a 44. (vasi), szintén fegyvertelen zászlóalj is; azonban ez és a 61. zászlóalj elváltak Szekulitstól, s Perczel december 31-én Adonyba rendelte őket. Ugyanezen a napon a Lep­sényben lévő Szekulitsot is oda utasította. Perczel január 1-i jelentése szerint a 44. és 61. zászlóaljak ezen a napon már Adonyban voltak, s Szekulits is az­nap volt oda érkezendő. A hadtest történetét tárgyaló utólagos hadműveleti napló szerint Szeku­lits hadosztálya Sárosdon, Perkátán és Dunapentelén át érte el a Dunát, át­kelt a folyón, majd január 2-án már Dömsödön volt. A 44. és 61. zászlóalj azonban már Perkátán elvált a hadosztálytól, s Pestre menetelt. Ez így is tör­ténhetett, noha a dátumok körül van némi bizonytalanság. Január 4-én a hadosztály még bizonyosan Dömsödön volt, mert Kisfaludy Móric őrnagy itt terjesztett fel hat tiszti kinevezést Szekulitsnak azzal, hogy zászlóaljánál több százados és főhadnagy hiányzik. Ezért kérte Csontos Károly és Pirovits Ká­roly főhadnagyok századosi, Beisigel János és Göhlert József hadnagyok fő­hadnagyi, illetve Ambrózy és Krizmanics Lajos őrmesterek hadnagyi kineve­zését. Egyben kérte, hogy Gaál András főhadnagyot, aki nem jelent meg a zászlóaljnál, töröljék a tisztikar névsorából. Dömsödről Szekulits Kiskunlacházán és Soroksáron át akart csatlakozni Perczel oszlopához; ezért január 3-án este vagy 4-én reggel felszólította Kis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom