A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

szeírásáról. A törvény szerint megtiltják a toborzást, s a magyar hadsereg tagjainak testi büntetését is. A törvényjavaslatot a képviselőház augusztus 26-án, a felsőház 29-én fogadta el. A hadügyi törvény végleges szövege Batthyány és Deák bécsi tartózkodása idején érkezett meg Bécsbe. Az uralkodó nem volt hajlandó szentesíteni a törvényjavaslatot. Ez pedig azt jelentette volna, hogy az ország védelem nélkül marad. Szeptember 11-én Batthyány és kormánya lemondott; azonban másnap Batthyány a nádor felkérésére elvállalta, hogy ügyvezető miniszterelnökként tovább intézi az ügyeket. Ezen a napon a képviselőház Kossuth javaslatára úgy határozott, hogy a hadügyi törvénycikkben megajánlott újoncmennyiség kiállítását a törvény szentesítéséig is meg kell kezdeni. A határozat szerint a kiállítás toborzás útján történjen, s a kiállítandó újoncokat „egyenesen s kirekesztőleg csak a már felállíttatni kezdett honvédzászlóaljak szaporítására" kell fordítani. A határozat szerint az így „kiállítandó honvédsereg az ország békéjének tökéletes helyreállításáig szolgáland; s ha ez rövidebb lenne a rendes katonáskodási időnél, ,,a kitöltött honvédi szolgálat mindenkinek be fog számíttatni". Batthyány szeptember 13-án rendeletet adott ki a toborzás megkezdéséről, az első 10 honvédzászlóalj kiegészítése és újabb honvédzászlóaljak felállítása érdekében. A rendelet szerint az újoncokat a sorezredi hadfogadóknak Pestre, Debrecenbe, Szegedre és Pécsre kellett volna szállítani. Másnap, szeptember 14-én pedig már az egyes törvényhatóságokat utasította, hogy az alsóház szeptember 12-i határozata alapján kezdjék meg a honvédsereg szaporítására a toborzást. A rendeletben szó volt ugyan az utólagos királyi jóváhagyás reményéről, de az indoklásban a képviselőházi határozat mellett egyértelműen az ország veszélyeztetett helyzete szerepelt. Szeptember 16-án az országgyűlés Nyáry Pál javaslatára határozatot hozott arról, hogy minden 127 lakos után két újoncot kell kiállítani. Szeptember 18-án a miniszterelnök a fenti határozatot közölte a törvényhatóságokkal, s egyben értesítette őket, hogy „a belépendő újoncok a hatóságok által fizetendő 20 pengő forint foglaló pénzt kapnak, mely által a nemzet képviselői határozathoz képest 4 évi szolgálatra utasíttatnak". Egyben elrendelte, hogy a hadfogadó kormányok intézkedjenek ezeknek az újoncoknak az átvételéről, beavatásáról és felszereléséről is. Ugyanezen a napon a Hadügyminisztérium útján körlevélben intézkedett a kiállítandó újoncok ruházatáról és felszereléséről is. Másnap pedig a Belügyminisztérium útján körlevélben értesítette a törvényhatóságokat az általuk kiállítandó újoncok számáról, akiket kor szerint, toborzással vagy sorshúzással kell minél előbb kiállítani. Néhány nappal korábban Batthyány azt ígérte a honvédelmi törvény királyi szentesítés nélküli életbe léptetése miatt elégedetlenkedő nádornak, hogy az újoncállítás toborzás útján fog történni — ahogy ez a szeptember 12-i képviselőházi határozatban is szerepelt; szeptember 19-én viszont Batthyány már csak alternatív megoldásként ajánlotta a toborzást. Szeptember 20-án pedig a kormánybiztosokhoz és a törvényhatóságok elnökeihez intézett újabb, kiegészítő rendeletében már „némi kényszerítő módok" alkalmazására is felhatalmazta őket,