A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

különítményt, majd aznap este a rárosi hídnál foglalt állást. Az éjszaka folya­mán vaklárma tört ki; a pánik az I. hadtestről átterjedt a másik kettőre is, s így a sereg rendetlen futásban érkezett meg július 19-én Losoncra. Július 20-án az I. hadtest Apátfalván, 21-én Rimaszécsen, 22-én Vadnán, 23-án Sajó­szentpéteren foglalt állást. A Máriássy-hadosztály 24-én délig itt maradt, majd 25-én bevonult a hadtest másik két hadosztályához Szikszóra. A Miskolc kör­nyéki harcokban ez a hadtest nem vett részt. A görömbölyi és zsolcai ütköze­tek után Görgei a Hernád mögött vonta össze csapatait; az I. hadtest Csaná­lostól Dobszán át Baksáig foglalt állást. Július 27-én arról értesülve, hogy az oroszok már átkeltek a Tiszán, Görgei elindította csapatait a Tisza bal partjá­ra. Nagysándor hadteste július 28-án Legyesbényénél, majd Megy aszónál fog­lalt állást. A július 28-án kiadott diszpozíció szerint a hadtestnek a legyesbé­nyei állást akkor kellett elhagynia, amikor a VII. hadtest elvonulása óta már három óra eltelt. Ezt követően egyik gyaloghadosztályát a Bodrogkeresztúrra vezető út két oldalán, a Zombori kettős nevezetű csárda mögötti magaslatokon, a másikat a Tárcáira vezető út fölötti magaslatokon kellett csatarendbe állí­tania, s a netán támadó ellenséget mindenáron visszavernie. Amint a hadtest­parancsnok megkapja az írásos parancsot, kezdje meg a visszavonulást. Az első gyaloghadosztályt a Bodrogkeresztúr feletti öreg kastély melletti, a másikat Tarcal községen keresztül vezető úton vonja vissza. Tokajban foglaljon ismét állást, majd az átkelés után rombolja le a tokaji hidat. Rakamazon főzzön meg, majd a következő menetrendben vonuljon vissza: július 30-án Rakamazról Nyíregyházára, 31-én Űjfehértóra, augusztus 1-én Hajdúhadházára, 2-án Deb­recenbe, 3-án Derecskére, 4-én Berettyóújfalura. A hadsereg másik oszlopa, a III. és VII. hadtestek és Görgey Ármin hadoszlopa Nyíregyházáról Nagykállón, Nyíradonyon, Vámospércsen, Nagylétán és Kismarján át folytatják visszavonu­lásukat. Görgei elhatározását két tényező magyarázta. Egyrészt az I. hadtest volt a hadsereg legkevésbé leharcolt része; hiszen a július 15-i csata óta nem volt tűzben. Másrészt két oszlopban visszavonulva, a hadsereg élelmezése könnyebb, és mozgékonysága nagyobb lett. Nagysándor tehát az oldalvéd szerepét kapta. A hadtest teljes létszáma 1849. július 27-én 10 630 főből és 42 lövegből állott. Ennek ütközetlétszáma 9663 főt számlált. A Máriássy-hadosztály teljes létszáma 4101, ütközetlétszáma 3913 fő volt. A 47. honvédzászlóalj állománya a Komáromból való elvonulás óta 193 fővel csökkent, további három törzs- és főtiszt pedig szabadsággal, betegséggel stb. volt távol. A zászlóalj teljes lét­száma tehát 19 törzs- és főtisztből, 6 törzsegyénből és 825 altisztből és legény­ségi állományúból állott. Létszámát tekintve ez volt az I. hadtest legerősebb zászlóalja. 41 Az I. hadtest vezérkari főnöke, Pongrácz István őrnagy augusztus 1-én reggel fél 10-kor kelt jelentésében közölte a hadsereg parancsnokságával, hogy az oroszok előőrse előző éjjel bevonult Balmazújvárosra. Mivel szemtanúi be­számolók szerint erejük nem volt jelentős, Pongrácz javasolta, hogy az I. had­test mielőbb induljon meg Debrecenbe, ott várja be az ellenséget, és ütközzön meg vele. A Hadműveleti Iroda ezt engedélyezte azzal, hogy a hadtest fogadja el az ellenség támadását, ha az Debrecenben érné, majd a július 28-i diszpo­zícióknak megfelelően folytassa visszavonulását. Pongrácz és Nagysándor en-

Next

/
Oldalképek
Tartalom