A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
Az említett különítményt az Érsekújváron állomásozó, volt Sulcz-dandár küldte ki. A különítmény gyalogságát a 34. honvédzászlóalj alkotta; a 47. honvédzászlóalj valószínűleg Érsekújváron maradt. Ezekben a napokban a zászlóalj jelentős számú újoncot kapott. Július 1-én a zászlóalj létszáma 1046 főt számlált; 22 törzs- és főtiszt, hat törzsegyén és 1018 altiszt és közlegény alkotta a zászlóaljat, amely így az I. hadtest legmagasabb létszámú alakulata volt. 37 Komárom alatt 1849. június 28-án a Duna jobb partjára átcsoportosított cs. kir. fősereg Haynau táborszernagy vezetése alatt Győrnél megtámadta az ott állomásozó, Poeltenberg Ernő vezérőrnagy által vezetett magyar VII. hadtestet és a tőle délre állomásozó, Kmety György vezérőrnagy vezette önálló magyar hadosztályt. Elvágta egymástól ezt a két csoportosítást, s a VII. hadtestet Komárom felé nyomta vissza. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a cs. kir. fősereg a Duna jobb partján indít támadást, s célja az, hogy dél felé elvágja a magyar visszavonulás útját, és veszélyeztesse a magyar fővárost. Július 2-án ez az erő több irányból is megtámadta a Duna jobb partján található magyar sáncokat, ám a Görgei vezette II., III. és VII. hadtestek visszaverték a támadást, s szabadon tartották a dél felé történő elvonulás útját. Ezt az indokolta, hogy a győri vereség hatására a kormány — Görgei távollétében — úgy döntött, hogy feladja a komáromi összpontosítás eszméjét, s a Tisza és Maros szögében koncentrálja a magyar főerőket. A július 2-i ütközetben Görgei súlyos, életveszélyes fejsebet kapott egy lovasroham alkalmával, s napokig élet és halál között lebegve, semmilyen befolyással nem bírt a hadieseményekre. A hadsereg elindítását a rangidős Klapka György vezérőrnagynak kellett volna eszközölnie. Görgei június 30-án azt írta Kossuthnak, hogy a Komárom alatt álló hadtestekkel július 3. előtt nem tud elindulni, s azután is csak akkor, ha közben Görgey Ármin különítményét és Kmety hadosztályát sikerül csatlakoztatnia a fősereghez. Az I. hadtestről ebben az üzenetben nem esett szó. Nagysándor hadtestét július 2-án sem utasították a Komárom alá vonulásra. Mivel Kossuth 1849. június 30-i válaszában 30 000 főnyi hadsereg elindításáról és 15 000 fő Komáromban hagyásáról volt szó, elképzelhető, hogy az I. hadtestet Görgei eredetileg Komáromban kívánta hagyni, s a II., III. és VII. hadtestekkel, a Kmety-hadosztállyal és Görgey Ármin különítményével kívánt levonulni. A július 2-i komáromi csatában azonban a már amúgy is megtépázott II. hadtest ismét komoly veszteségeket szenvedett. Elképzelhető volt, hogy a déli irányú levonulást egy újabb ütközet fogja megelőzni, s a cs. kir. hadsereg erőivel szemben ehhez szükség volt az I. hadtestre is. Ezért a Tatáról Komáromba áttelepített Hadműveleti Iroda július 3-án reggel utasította Nagysándort, hogy azonnal induljon meg csapataival Komáromba úgy, hogy másnap reggel 4 órára ott lehessen. Az Érsekújváron állomásozó különítményt Horváth János alezredes különítménye fogja felváltani. A hadtest 1849. július 4-én délben érkezett Komáromba. Az aznap este negyed hétkor kiadott diszpozíció szerint egész gyalogságát át kellett küldenie a jobb partra, s ennek a magyar sereg balszárnyán a 8. és 10. számú sáncok között kellett tábort ütnie, a III. hadtest tartalékát alkotva. Ezt a tartalékot Máriássy János ezredes vezette.
