A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
ronyrohammal elfoglalta a hidat és a falut, s az elveszített ágyúkból is viszszavett kettőt. A 47. honvédzászlóalj két százada az ütközet reggelén előőrsi szolgálatot adott, ezért nem vett részt a harcban és a futásban. A másik négy század katonái együtt futottak a többi zászlóaljjal; újdonsült dandárparancsnokuk, aki a III. hadtestből került élükre, s korábban a híres 3. zászlóalj parancsnoka volt, sírva mondta: „Először történik velem ilyen gyalázat, vigye az ördög a dandárt, melyet rám erőltettek; az én 3. zászlóaljam többet ér 3 ilyen dandárnál." A 47. honvédzászlóalj másik két százada Nagykáta északi szélén állva tanúja volt, amint a Wysocki-hadosztály rohamra indul; s később állítólag ez a két század is részt vett az ellenség üldözésében. Április 5-én az I. hadtest Tápiósülyre, 6-án pedig Isaszegre vonult. Tápiósápra érve Klapka arról értesült, hogy a cs. kir. csapatok megszállták az Isaszeg előtti Királyerdő szegélyét. Csatarendbe állította csapatait; az élen a Zákó-, mögötte a Bobich-, mellettük bal oldalon a Sulcz-dandár haladt; ezeket követte a tüzérség és a lovasság négy százada; a Dipold-dandárt pedig Kleinheinz Őrnagy vezetésével Pécelen át Kerepesre indította. A Királyerdőből először kiérő Zákó-dandár erőteljes gyalogsági, majd tüzérségi tüzet nyitott az ellenségre, s benyomult Isaszegre. A falut védő cs. kir. csapatok azonban kiszorították az egyelőre támogatás nélkül maradt dandárt, s az rendetlen futásban keresett menedéket, magával rántva a Bobich-dandárt is. Sulcz alezredes ugyan rendezte a futókat, s megállította a cs. kir. csapatokat, de támadásra már nem telt az erejéből. Klapka — a tápióbicskei eseményeket megismétlődni látva — elrendelte a visszavonulást. Szerencsére a csatatérre érkezett Görgei, aki a rá jellemző szigorúsággal vetett véget a visszanyomulásnak, Klapkát is megpirongatva. A reményét veszített hadtestparancsnokot azzal biztatta, hogy Damjanich hadteste jól tartja magát, s Aulich hadteste is közeleg. Damjanich hadteste egy dandárát küldte Klapka segítségére, s ez mindaddig tartotta az I. hadtest korábbi pozícióit, amíg Klapka rendezni nem tudta csapatait. Délután 5 óra tájban Klapka és Aulich megérkezett csapatai támadásba lendültek, s szurony rohammal űzték ki Jellacic csapatait Isaszegről, majd birtokba vették a Rákos-patak jobb partját is. Közben Damjanich csapatai az ütközetbe beavatkozó Schlik-hadtest támadása ellen megtartották állásaikat; s bár a Gáspár András tábornok vezette VII. magyar hadtest Aszódnál megállva, nem avatkozott be a csatába, a győzelem mégis a magyar hadseregé lett. Április 7-ére Görgei koncentrált támadást tervezett a Gödöllőn sejtett cs. kir. fősereg ellen. Windisch-Grátz tábornagy azonban veszélyeztetve látva seregének szárnyait, feladta a gödöllői pozíciót, s csapatait a Rákosmezőn és a Rákos-patak mentén állította fel. így az április 7-re tervezett magyar támadás elmaradt. 26 Az új haditervet Kossuth jelenlétében fogadta el a haditanács. Ennek lényege az volt, hogy a II. hadtest a közben előnyomuló, Asbóth Lajos alezredes vezette tartalék hadosztállyal és a VII. hadtest egységeivel Pest előtt tüntet, míg az I. és III. hadtestek Vácon át a Garam felé indulnak, majd észak felől felszabadítják az ostromlott komáromi erődöt. Az I. és III. hadtesteket követi a VII. hadtest egy része is; ennek feladata lesz, hogy tartsa az összeköttetést a Pest előtt maradt erőkkel.
