A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

védtoborzás már „felszívta" a megye legmozgékonyabb elemeit, a nagy mozgásszabadsággal rendelkező kézműveseket és értelmiségieket. A szegényebb, földművelésből és más mezőgazdasági jellegű tevékenységből élő elemek beállását viszont elősegítette az. hogy a toborzásra a nagy nyári munkák végeztével került sor; tehát az idényjellegű munkákból élők is könnyebben vállaltak katonai szolgálatot a megélhetés reményében; illetve Jellacic átvonuló csapatai iszonyú dúlást végeztek Zala megye mezőgazdasági művelés alatt álló területein is, tehát elképzelhető a beállás indokaként mind az ennek következtében történt elszegényedés, mind a „bosszúállás" motívuma. Molnár András következtetéseit e tárgyban megerősíti az a néhány összeírás, amely más törvényhatóságok önkénteseinek társadalmi összetételéről tanúskodik; eszerint a szegényebb néprétegek aránya országosan is 70—80% között mozgott.

11 A zászlóalj a Mura mentén, 1848 október—december • Mint már emiitettük, a Gyika Jenő őrnagy vezette első két század először Kanizsa visszavételekor került tűzbe, s ott jól meg is állta a helyét. A 640 főnyi, négy századból álló alakulat Kanizsa bevétele után Zalaegerszegre vonult viszsza, s a bizottmány itt folytatta felszerelését. Október 7-én a bizottmány elhatározta, hogy a zászlóaljat vissza kell küldeni Kanizsa őrizetére, majd ezt a határozatát október 14-én megismételte; a zászlóalj aznap valóban vissza is indult Kanizsára. Egy szemtanú beszámolója szerint az alakulat „a Kanizsáról elűzött illír rablóktól elvett új köpenyekkel, nadrágokkal, topányokkal s mintegy ötszáz borjúval felruházva", de egy részük még csak dárdákkal felfegyverezve vonult ki Zalaegerszegről. A késlekedés oka valószínűleg az volt, hogy a megyeszékhelyen lehetett a leggyorsabban felszerelni a zászlóaljat. A hirtelen útbaindítás okát pedig abban az október 14-én érkezett levélben kell keresnünk, amelyben Csány László szemrehányást tett a megyei bizottmánynak, hogy miért nem küldte még a táborba önkénteseit; miért csak a tapolcai zászlóaljat? A megyei bizottmány válaszában közölte, hogy a szántói járás még nem állította ki önkénteseit; a már felállított csapatot viszont Perczel Mór Zala megyébe érkezett táborába küldték. Ennek a tábornak a feladata a Muraköz felszabadítása. Zala megye önkénteseire tehát itthon van szükség; majd ha elmúlik a veszély, őket is a fősereg táborába indítják. Csány szemrehányását az a tény is magyarázta, hogy a tapolcai zászlóaljat október 11-én hazabocsátotta, s ennek pótlására lett volna szükség az önkéntesekre.

12 Perczel Mór ezredes Roth és Philippovich hadosztályának fegyverletétele után azt az utasítást kapta Móga János altábornagytól, a magyar fősereg vezérétől, hogy minél előbb induljon meg Veszprém irányába, s igyekezzen csatlakozni a fősereghez. Perczel serege ekkor öt század Hunyadi-szabadcsapati, (1300 fő), öt század Zrínyi-csapatbeli (800 fő), 600 főnyi szabolcsi önkéntes gyalogságból, két század (160 fő) 9. (Miklós) huszárezredi lovasságból és három fél hatfontos ütegből, 12 ágyúval állott. Október 8-án Móga és Csány azt az utasítást küldték neki, hogy Pápán át Sopron felé vegye útját, mert Jellacic seregének egy része elvált a főoszloptól, s Sopron megyén keresztül indult vissza Horvátországba. Perczel feladata tehát az lesz, hogy összeköttetésbe lépve Vidos és Hunkár Antal veszprém megyei főispán seregeivel, s Féltorony vagy Szentpéter körül megsemmisítse a visszavonuló horvát mellékos.z-