A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
jelentette magát, hogy kész a továbbiakban is fegyveres szolgálatot tenni; igaz, fegyverük nem volt. 3 Jellacic betörése után azonban Csány kénytelen volt azt is belátni, hogy a frissen szolgálatba állott harmadik váltásbeli nemzetőrök kiképzésére nem marad idő. Jellacic túlereje olyan nyomasztó volt, hogy ha Csány nem akarta elveszíteni a sereg értékesebb részét alkotó sorezredi és honvéd alakulatokat, vissza kellett vonnia a magyar sereget a Dráva-partról. A harmadik váltásra visszavonulásban még csak annyira sem számíthatott, mint az őrszolgálatban. Ezért aztán a Zala megyei bizottmány megbízásából nála megjelenő két küldöttnek, Sümeghy Ferencnek és Oszterhueber Józsefnek azt mondta, hogy Zala megye mielőbb állítsa ki az önkéntes zászlóaljat; ő maga pedig a harmadik váltásbéli nemzetőrök nagy részét már haza is küldte. Zala megye bizottmányának ezekben a napokban igen csak nagy rugalmasságra volt szüksége, hogy a főkormánybiztos minden utasítását teljesíthesse. A megye azonban annyi húzódzkodás után kötelességének érezte, hogy Csány minden utasítását igyekezzen követni. A szeptember 12-i ülés még arról határozott, hogy készenlétben tartják az első és második nemzetőri váltásokat. Szeptember 13-án pedig Csány üzenetét véve már úgy határozott a bizottmány, hogy feloszlatja az eddigi nemzetőr-zászlóaljakat, s megteszi az előkészületeket egy 1000 főnyi önkéntes mozgó nemzetőrség kiállítására. A kiállítandó önkéntesek járásonkénti kivetésénél Fényes Elek statisztikai munkáit vették alapul, mivel a megyének nem voltak saját, hiteles statisztikái a népességről. A megye 27 000 főnyi lakosságát alapul véve, 200 fő után kellett volna kiállítani egy önkéntest. Ez persze gyakorlatilag 100 főt jelentett, hiszen csak a férfilakosság jöhetett szóba, sőt, azon belül is csak a 22 és 40 év közötti, ép testalkatú és minden hadi szolgálat elviselésére alkalmas egyének. Az önkéntesek a határozat szerint a beálláskor 10 pengő forintot, azt követően naponta 8 krajcárt kapnak. Ez utóbbi összeget csak a szolgálat letelte után fogják megkapni. Ha az önkéntes elesne, az összeggel örökösei rendelkezhetnek. Ha megrokkanna, a község köteles őt eltartani. A községek önkénteseiknek kötelesek még adni egy katonasapkát, egy köpönyeget, egy szürke posztóból készült bő nadrágot és egy pár bakancsot, vagy pedig mindezek fejében 16 pengő forintot. Lőfegyvereiket az önkéntesek Csánytól, illetve a megyei nemzetőrségtől kapják, de a megye be fogja gyűjteni a magánszemélyeknél található szuronyos fegyvereket is. A határozatban szerepel az a kitétel is, hogy az önkénteseknek rendelkeznie kell a nemzetőröknél megkívántató kellékekkel; ez jelenthette volna azt, hogy az illetők csak megfelelő vagyoni cenzus mellett teljesíthettek volna szolgálatot, ami ellentétes lett volna a cenzust feleslegessé tevő miniszterelnöki rendelettel. Valószínűbbnek látszik azonban, hogy e „kellékek" alatt egyszerűen a büntetlen előéletet kell értenünk, mert a későbbiek folyamán semmi sem mutat arra, hogy a megye cenzusos alapon állította volna ki önkénteseit. Az önkéntes zászlóaljat két héten belül kellett volna kiállítani. Az önkénteseknek a háború végeztéig, de legfeljebb három évig kellett szolgálniuk. Tisztjeiket századosig maguk választhatták, de a megyei bizottmánynak kellett felügyelnie arra, hogy a tisztek választásánál ne forduljanak elő visszaélések, korrupció stb. A kiállított önkénteseket Kanizsára kellett indítani.
