A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI

Amikor 1849. január elején Klapkát a felső-tiszai (I.) hadtest parancsnokává nevezték ki, segédtisztjéül az egyidejűleg honvédfőhadnaggyá előléptetett Prágayt választotta (jan. 9.). Ettől kezdve a szabadságharc végéig Klapka oldalán találjuk. 1849. április 30-ig az I. hadtestnél, majd a hadügyminisztériumban, végül júniustól a komáromi várőrségnél. Közben február 5 (l)-én százados, május 13. (l)-én őrnagy, augusztus 8. (l)-én pedig alezredes lett. Tábornoka gondoskodott róla, hogy a fáradalmakat, csaták tüzét vele megosztó hadsegéd dekoráció nélkül se maradjon. Az április 10-i váci ütközetért a katonai érdemjel 3. osztályával, az augusztus 3-i komáromi győzelemért pedig a katonai és polgári érdemjel 2. osztályával tüntettette, illetve tüntette ki. Komárom feladása után emigrációba vonult. Előbb Hamburgban, majd Londonban bukkant fel, végül Amerikába hajózott. Tán a sanyarú emigráns-sors, esetleg a megszeretett katonai hivatás, vagy a nagy 48-as gondolatok, a szabadság, egyenlőség, testvériség Prágay által is vallott eszméi — esetleg mindhárom együtt — végül is kalandos vállalkozásba sodorták. 1851-ben egy Lopez nevű tábornokhoz csatlakozott, akinek az az ötlete támadt, hogy néhány tucat önkéntessel Kubába megy, és felszabadítja a sziget, lakosságát a spanyol uralom alól. Prágay további 6—8 Amerikában élő volt honvédtiszt társát szervezte be a csapatba. Az expedíció azonban balul ütött ki. A partraszállókat a nép nem támogatta, a spanyol csapatok pedig Las Pozas körzetében bekerítették őket. Prágay, hogy elkerülje a fogságba esést, 1851. augusztus 13-án, a világosi fegyverletétel második évfordulóján, önkezével vetett véget életének.

13 A harmadik Zala megyei születésű honvédalezredes csáfordi és jóbaházi TÖRÖK JÁNOS, 1809. június 6-án — a később Veszprém megyéhez csatolt — Tapolcán született, polgáriasodó nemesi családból. Apja, Török Antal, birtokkal nem rendelkezve, tanító volt, ő maga tanulmányait a pesti és a grazi egyetemen végezte. 1830-tól uradalmi gazdatisztként, 1839-től a rohonci gazdaképző intézet tanáraként tevékenykedett. 1841-ben a liberális reformellenzék szervezte Magyar Gazdasági Egyesület előadója, majd titkára, egyben a Magyar Gazda című újság szerkesztője lett. Amikor a szabadságharc kitört, tettekkel bizonyította, hogy liberális és hazafias cikkeit nemcsak megírta, de komolyan is gondolta. Előbb nemzetőr századosként harcolt a Délvidéken, majd 1849. március 30 (16)-án honvédszázadosként a IV. (bácskai) hadtest térparancsnoka lett. E seregtest vezénylő tábornoka különben Perczel Mór volt, a forradalom radikális szárnyának egyik vezetője, akivel Török, mint szintén hasonló politikai elveket valló, már korábban is kapcsolatban állt. 1849. július 14-én őrnaggyá és Zombor város térparancsnokává léptették elő. Innen augusztus elején a közeledő császári csapatok elől távoznia kellett. A kezére bízott nagyszámú újonccal és jelentős mennyiségű hadianyaggal a legnagyobb rendben csatlakozott Bem tábornokhoz, aki megfeszített erővel próbálta reorganizálni az augusztus 9-i temesvári csatában megvert magyar fősereget. Kapóra jött tehát Török másodfélezer — ugyan nagyrészt csak lándzsákkal felszerelt, de — fegyelmezett embere. Augusztus 14-én a lengyel tábornok alezredessé nevezte ki Török Jánost és csapatával beosztotta Lázár Vilmos ezredes — a későbbi aradi vértanú — IX. hadtestébe.