A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI

Dél-Magyarországra kiterjedő függetlenségi szervezkedés részeseként azonban ismét letartóztatták, s 4 hónapra a csehországi Teresienstadt várbörtönébe került. A börtönévek, az állandó zaklatások felőrölték a vitéz 48-as honvédtiszt erkölcsi erejét. Csekély vagyona a szabadságharc folyamán elpusztult, a maradékot az aradi hadbíróság konfliskálta el. Ott állt 59 évesen vagyon és állás nélkül 3 gyermek felnevelésének gondjaival. Minden valószínűség szerint ezek magyarázzák, hogy 1862-ben elfogadhatatlan lépésre szánta magát. Pénzért felajánlotta szolgálatait a titkosrendőrségnek. 1863/64-ben pedig részletes információkkal szolgált az Almásy—Nedeczky-féle hazafias szervezkedésről, melyben színleg maga is részt vállalt. (Minderre csak az 1920-as években, a Bécsi Állami Levéltár — Haus- Hof und Staatsarchiv — titkos anyagainak feltárása során derült fény.) A kiegyezés után személyét közmegbecsülés övezte. Anyagi viszonyai rendeződtek — visszakapta századosi nyugdíját —, s mint több hadtörténeti és katonai-elméleti mű szerzőjét a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választucta. Nimbuszát erősítette, hogy míg egyrészről kapcsolatot tartott fenn az emigrációban élő Kossuthtal, számos írásában kíméletlenül bírálta Görgeit. Kossuth egy 1867-ben született levelében Asbóth számára még a tábornoki rendfokozatot is igazolta, írván: ,,. .. kinevezési oklevelének kiadatására csupán a bekövetkező események — t. i. a szabadságharc összeomlása (B. G.) — folytán nem került sor'. A korabeli iratokban ennek azonban nincsen nyoma, és ténykérdés az is, hogy Asbóthot az aradi hadbíróság, mint honvédezredest ítélte el. így inkább arra kell gondolnunk, hogy Asbóth Görgeiellenességével szolgálta meg Kossuthnál az utólagos tábornoki rendfokozatot. Bármi is az igazság, tagadhatatlan, hogy Asbóth Lajos 1848/49-ben a magyar szabadságharc hű és vitéz katonája volt. Más kérdés, .hogy későbbi félrebicsaklott erkölcsisége, árulása alól nem kaphat felmentést. Hetvenkilencedik évében, 1882. május 6-án halt meg Budapesten.

8 Honvédalezredesek ASBÖTH SÁNDOR, Asbóth Lajos testvéröccse, szintén Keszthelyen született 1810. december 11-én. Tanulmányait Késmárkon és a Selmeci Bányászati Akadémián végezte. Később néhány évig hadfiként a cs. kir. hadseregben szolgált, majd leszerelt és mérnök lett. Részt vett a Széchenyi irányításával folyó Al-Duna szabályozási munkálatokban és a Lánchíd építésében. 1836-tól a Maros Hajózási Igazgatóság beosztott mérnökeként, 1844-től a szabadságharc kitöréséig a Bega-csatorna igazgató főmérnökeként működött Temes megyében. 1848. december 9-én honvéd mérnökkari századossá nevezték ki Vetter tábornok, a magyar vezérkar parancsnokának törzséhez. Rövidesen azonban ál került a felső-tiszai — későbbi nevén I. — hadtesthez, s annak, azaz Klapkának a vezérkarában küzdötte végig a téli és a tavaszi hadjáratot. 1849. április 20-án őrnaggyá lépett elő, s a hó végén a hadügyminisztériumba nyert beosztást. Végül június 12-én a Kormányzó Elnöki Hivatal Katonai osztályának — mely Kossuth és a hadügyminisztérium közötti összekötő szerv volt — vezetője lett. E minőségében ő vezette a minisztertanács katonai