Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

II. A PRÉPOSTSÁG A KOMMENDÁTOROK KEZÉN 1569—1703

ta előzménye az volt, hogy Kelcz Miklós perjel kétrendbeli erőszakosság miatt beperelte a türjei prépostot. A nyavaládi határban ugyanis a prépostnak és a pálosoknak is volt erdejük, ahol sertéseiket makkoltatták. A prépost emberei először 1652 őszén, másodszor pedig 1655 tavaszán hajtották el a pálosok kondáját a nyavaládi határból azon a címen, hogy tilosban találták őket, sőt bírságot is fizettettek velük. A perjel ezzel szemben azt állította, hogy a kondát a saját erdejéből hajtották el, nem a prépostéból. Mivel a per egyházi személyek között folyt, a békeszerető Széchényi György győri püspök azon fáradozott, hogy köztük a békességet minél előbb helyreállítsa/'

0

'

1 1658. július 16-ra meghívta Folnay Ferenc prépostot és Kelcz Miklós perjelt a szombathelyi vár kertjébe, valamint Enyedi János nemest, Vas megye jegyzőjét is, hogy a tárgyalás eredményét írásba foglalja. A püspök fáradozása meg is hozta az eredményt. A pálos perjel a vádat visszavonta. Folnay prépost viszont ennek fejében a perjelnek ajándékozott 23 hordó bort és 25 köböl búzát. Egyúttal abban is megállapodtak, hogy ha a jövőben nézeteltérés támadna közöttük, azt nem világi hatóság, hanem a megyéspüspök, vagy az esztergomi érsek elé viszik, hogy az tegyen közöttük igazságot/

15

'' Folnay Ferenc türjei ténykedéséhez tartozik az is, hogy 1659. április 14-én a prépostság birtokából az ötvösi út mellett két hold irtásföldet adott Birczik Jánosnak azzal a kikötéssel, hogy miután a kiirtott erdő helyét fölszántotta, a negyedik vetéstől kezdve tartozik földköblöt adni a prépostnak/

00 Nem a türjei, hanem egyéb javadalmaihoz tartozott Magyarkeresztes. 1659. augusztus 15-én Szombathelyről írt levelében, mint földesúr, keresztesi jobbágyainak ötven forint bírság terhe alatt megparancsolta, hogy az 1655. évi 22. törvénycikk előírásait szigorúan tartsák be. Senki török rabját szekéren ne szállítsák, mivel a törökök is kegyetlenül bánnak a magyar jobbágylakossággal. A keresztény rabokkal tehetnek jót, szekeret adván alájuk. Akit a parancs megszegésén rajtakapnak, azon behajtják az ötven forint bírságot, ezen felül még vasra is verik/

167 Folnay prépostsága idején történt meg Tűrje kegyurainak őrségváltása. A kegyúri jogot eddig a Hagymásy család Szentgróton lakó tagjai gyakorolták. Az 1655. év elején elhunyt Hagymásy Istvánnal azonban kihalt a család férfiága. Birtokuk már néhány évvel korábban idegen kézre került. Egy részét az 1651. november 23-án létrejött osztozkodásban a Sárkány család szerezte meg/

108 A megmaradó nagyobbik részt pedig 1654-ben Hagymásy István Batthyány Ádámnak adta el. A vasvári káptalan által kiállított adásvételi szerződést jóváhagyás végett az udvari kamarához és Holdech kancellárhoz továbbították/'

69 A jóváhagyás csak nyolc év múlva érkezett meg. Közben 464 „... bármi erélyes is lett légyen püspökünk, ha egyházi személyekről volt szó, mindig békés megalkuvásra, barátságos megegyezésre törekedett, s addig húzta halogatta az ügyet, míg ezt el nem érte." — MOHL Adolf: Győregyházmegyei jeles papok. p. 36. 465 Batthyány lt. Alm. I. lad. 29. no. 111. — Csornai pr. lt. HO. cs. 7. sz. 406 Csornai pr. lt. 108. cs. 4. sz. 467 Egri kápt. lt. Nr. 1. Divdsio 6. fasc. 1. No. 17. 468 Batthyány lt. Alm. 3. lad. 7. Szentgrót mo. 4. 469 Batthyány lt. Acta antiqua. Alm. 3. lad. 7. Szentgrót r*o. 5. — O. L. Conceptus Expeditionum A. 1654. No. 260.