Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

II. A PRÉPOSTSÁG A KOMMENDÁTOROK KEZÉN 1569—1703

védelmezhesse. Hálából mindnyájan imádkozni fognak jótevőjük egészségéért és hosszú életéért/'

45 A sok pereskedés tetemes pénzösszegeket emésztett fel. Hogy a szükséges pénzt előteremtse, kénytelen volt kölcsönhöz folyamodni. 1642. április 9-én 66 imperiális tallért vett kölcsön Páhy Mátyástól, s az összeg visszafizetéséig zálogba adta a Kettősmalom fele jövedelmét. Két év múlva, 1644. szeptember 10-én, Gorup Ferenc választott püspök jelenlétében, a kölcsönvett összegből 41 tallért visszafizetett. A fennmaradó 25 tallér adósság megfizetését novemberre ígérte, de mivel ez akkor nem állott módjában, halasztást kapott új esztendeig/'

40 Mint a türjei javadalom törvényes birtokosa, Santich prépost földesúri jogokat is kívánt gyakorolni azáltal, hogy székhelyén alattvalói ügyeiben törvényt szolgáltat. Igaz, hogy nem ő maga ítélkezett, hanem a megyei bírák, akiket esetenként meghívott Türjére. Erre különösen a tolvajok miatt volt szükség, akik nagyon elszaporodtak a környéken. Két alkalommal a prépostra is rátámadtak éjszaka és csak Isten segítsége mentette meg a haláltól. 1642 februárjában a prépost hajdúi elfogták és Türjére bekísérték Móré Jánost, aki ellen többen is panaszt emeltek tolvajlás miatt. Az egyik panasztevőt, Csuka Mihály jobbágyot Móré és társai útközben támadták meg, amikor az, házanépével együtt szekéren lakodalomba ment. Elszedték tőle puskáját, süvegét, teli tarisznyáját és gyermekének minden ruháját. Majd tovább mentek a felső türjei erdőre és ott a prépost vadászhajdúját, Horváth Jánost fosztották ki. Elvették tőle puskáját, lódingtartóját és tarisznyáját, ö, azonban, mihelyt tehette, társaival a tolvajok nyomába eredt. Bük faluban érték utol őket és rövid harc után sikerült is Móré Jánost elfogniuk. Santich prépost nem tudott mindjárt törvényt tartani a tolvaj fölött, mert a főszolgabíró Kiskomáromban volt tárgyaláson. Ezért a legközelebbi törvénynapig Nicky Boldizsár kezességére, 100 forint óvadék ellenében szabadon bocsátotta Móré Jánost. A dolog híre eljutott Batthyány Ádám főgenerálishoz is, aki az eljárás miatt rosszallását fejezte ki. Kijelentette: nem engedi, hogy Mórét helyben ítéljék el, hanem Körmendre kell vitetni, s majd ő ítélkezik fölötte. A prépost a főgenerális február 22-i levelére 24-én válaszolt. Majd a február 28-i újabb levélre március 10-én írt válaszában kifejtette, hogy ő csak a magyarországi szokás szerint járt el, amikor fogott bírákkal maga akart törvényt tartani. A bűnöst egyébként is „in flagranti" találták, itt helyben fogták el, itt is fognak ítélkezni fölötte. Ezzel a tettével a prépost a saját biztonságát is fokozza. Egyébként semmit sem tesz, ami nem a törvény szerint van. Csupán igazságot akar szolgáltatni. Maga körül sem tűr meg hamisságot. Hét hajdúját kergette el disznólopásért. Kettőnek a feleségét is utánuk küldte, hogy sohase térjenek többé vissza. Kéri tehát a főgenerálist, vegye védelmébe az ő kis igazságát. Egy másik levelet is küldött Káldy Ferencnek, amelyben őt, mint jó Patrónusát kéri, hogy ha hajdúi nem mernék levelét 445 Batthyány lt. Missiiis. (HTA) ''"Batthyány lt. Alm. I. lad. 29. no. 112. J.