Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)
I. AZ ALAPÍTÁSTÓL 1569-IG
veget (4 Ft). Ezenkívül a templomból és a konvent épületéből rengeteg aranyés ezüstnemüt vittek el, több mint 400 aranyforint értékben. Amikor a rablott holmit már mind elhordatta, csak akkor engedte ismét szabadon a prépostot és jaz visszamehetett kifosztott monostorába. Két héttel a prépost szabadon bocsátása után Hagymási Euszták újabb támadást intézett a prépostság ellen. 1547. január 1-én három bűntársával, 19 szentgróti, 6 udvarnoki és 7 barbai jobbágyával együtt éjszaka titokban rajtaütött az alsótürjei monostoron. A támadáskor a prépost jobbágyát, Ambrus Balázst leszúrták. A monostoregyházat azonban nem tudták elfoglalni. Ügy látszik, hogy a prépost, okulván az előző esetekből, ezt időközben megerősíttette. A támadást a prépost hajdúi visszaverték. Amikor Hagymási Euszták ezt látta, dühében a prépostházat és a konvent épületét, melyet sikerült elfoglalnia, saját kezűleg felgyújtotta. Mindkét épület, a benne még megmaradt összes felszereléssel együtt porrá égett. A kár meghaladta a 400 aranyforintot. Márton prépost a többrendbeli erőszak és saját igazságtalan fogságba vetése miatt 1547. január 26-án Sárvárott, Nádasdy Tamás országbíró előtt beperelte a Hagymásiakat. 308 Nincs róla adatunk, hogy a per hogyan folyt le. Egy két évvel későbbi idézőlevél azt mutatja, hogy akkor még nem volt befejezve. 1549. november 15-én ugyanis Nádasdy Tamás országbíró felszólította Imre csornai prépostot öt más nemessel együtt, hogy Márton türjei prépost ügyében, 16 márka büntetés terhe alatt jelenjenek meg vallomástételre a kapornaki konvent előtt. De mivel az idézettek nem jelentek meg, az ügyet érdemben tárgyalni és befejezni akkor nem lehetett. 309 Közben más hatalmaskodók ellen is védekeznie kellett Márton prépostnak. 1548-ban alsólendvai Bánffy István és zalaszegi tiszttartója, Nagy Ferenc a prépost három felsőtürjei jobbágyának pincéjét feldúlták és kirabolták. A prépost a szántói megyeszék elé idéztette őket, ők azonban nem jelentek meg és megbízottat sem küldtek. Ezért távollétükben ítélték őket 225 forint kártérítésre, az összeg behajtásával pedig az alispánokat bízták meg. 310 Az alispánok azonban a megbízatást nem teljesítették. Ezért Nádasdy Tamás országbíró 1549. július 4-én újból felszólította őket az ítélet végrehajtására. Levelének külső odalán egykorú feljegyzés áll, mely szerint az ügy később a felek békés kiegyezésével fejeződött be. 311 1548. július 9-re idézték a szántói megyeszék elé Zalapay Tamást és három fiát, akik az előző év nyarán a prépostság szalapai rétjéről a szénát elhordatták. 312 1548 szeptemberében Albert, Fajszi Ányos Boldizsár zalabéri tiszttartója a prépostság barabáshegyi birtokáról elvitte a gesztenyetermést. Október 16-án pedig elcsalta onnan Ambrust, a prépost szolgáját, aki a termésbetakarítást is otthagyta és Ányos Boldizsár szolgálatába szegődött. Emiatt Ba309 Zalavári kvt. lt. f. 19. no. 1004. 310 Batthyány lt. Alm. I. lad. 29. no. 111. (HTA). Az ítéletlevél pecsét nélküli másolata: Ibid. Alm. I. lad. 29. no. 112. D. (HTA) 311 Vasvári kápt. lt. Ecclesiastica et familiäres. Fase. E. No. 3. — Közölve: Egyháztört. Emi. torn. V. p. 181. 312 Batthyány lt. Alm. I. lad. 29. no. 111. (HTA)
