Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785

Az eredményes gazdálkodás egyik feltétele volt, hogy a prépostsági birtokok tulajdonjogát oklevelekkel igazolni és az idegen foglalókkal szemben védeni lehessen. A prépostságnak eleinte még sok birtokpere volt. Később a közrend megszilárdulása és a prépostok, illetve adminisztrátorok erélyes fellépése következtében e perek egyre ritkábbak lettek. A jó gazdálkodás másik fontos feltétele, hogy legyen aki a földet megműveli, vagyis legyen elegendő számú jobbágy és bérlő, akiknek kötelességeit írásos szerződés szabályozza, hogy feledésbe ne merüljenek és szükség esetén követelni lehessen azok teljesítését. Az ilyen úrbéri szerződés hiánya az első évtizedekben megnehezítette a birtokok jó kihasználását. Az első adminisztrátor, Pintár Adalbert a maga szívós munkájával és erélyes fellépésével urbárium nélkül is szép eredményeket tudott elérni. Utódja, Walthum Lipót prépost azonban a perneggiek által kifosztott prépostságot vett át és hét esztendei kormányzása alatt sem ideje, sem ereje nem volt ahhoz, hogy a kezdeti hátrányokat behozza. A gazdasági élet a Csornával való egyesítés éveiben indult nagyobb fejlődésnek. Nolbek Rafael csornai prépostnak, amikor 1741-ben átvette Tűrje kormányzását, az egyik első intézkedése az volt, hogy az adminisztrátorral összeiratta a prépostság birtokait és azok jövedelmét. 1742. október 7-én pedig, a hiányzó urbárium pótlására, írásba foglaltatta és rendeletként kihirdette a türjei szabadosok kötelességeit. E rendelkezés főbb pontjai a következők : 1. Akinek igásmarhája van, tartozik a prépostságnak évenként 1 holdat háromszor szántani, boronálni, bevetni, 2 forint 50 pénz árendát fizetni, vagy helyette bármely parancsolt időben 10 napot szolgálni. Akinek igásmarhája nincs, évenként 1 forint 50 pénz árendát fizet, vagy helyette 6 napot kézi munkával szolgál. Ezenkívül mindenki tartozik évenként 4 napot szolgálni, mégpedig a plébános tartásáért 2 napot, az orgonista és iskolamester tartásáért 1 napot és levélhordás helyett 1 napot, összesen tehát az igásgazdák 18 napot, a gyalogmunkások pedig 14 napot szolgálnak. 2. Az igásgazdák tartoznak az uraság összes gabona-, sarjú- és szénatermését bárhonnan behordani, a gyalogosok pedig az ehhez szükséges kézi munkát adják, Barabáspuszta kivételével. 3. Az erdőben, más idegenhez hasonlóan, pénzért makkoltathatnak. 4. Tartoznak vadászatra haj tónak előállni. 5. Minden gazda és zsellér évenként 1 pár tyúkfiat ad. 6. Bort más helységből behozni 12 pint büntetés terhe alatt tilos. 7. Erdőt irtásra kaphatnak. Az uraság írásban ad erre engedélyt. Az irtásföld firól-fira száll, ha a gazda a községben marad és járandóságát az uraságnak megadja. Aki a községet elhagyja, irtásföldjét nem adhatja él, hanem az uradalom váltja azt magához, holdanként 4 rajnai forintért. 8. Elköltözni 4 forint lefizetése után szabad. Aki nem tudja okát adni a távozásának, 12 forintot fizet. Aki szökik, minden vagyonát elveszti. 9. A méhek után tizedet adnak. Akinek nincs annyi méhe, hogy a tizedet az uraságnak megadhassa, minden kas után 10 pénzt fizet. 10. Házat venni, eladni szabad, de meg kell adni belőle az igazságot az uraságnak.