Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785

február 27-én benyújtott jelentése hű képet ad a premontreiek lelkipásztori munkájáról.

724 Azt írja a jelentésben, hogy bár közel 60 éves, a plébános funkcióit egyedül végzi. Mint prépost, egy személyben földesúr és plébános is. A világi és egyházi joghatóságot egyaránt gyakorolja. Plébániai templom Türjén nincs, csupán a monostor, melyben a premontreiek 1184-től 1527-ig, alapításuktól kiűzetésükig háborítatlanul szolgálták az Urat. A templomot a premontreiek építették gót stílusban. Ma, vagyis 1737-ben részben romos. Oldalfalában vasrács mögött van az Oltáriszentség őrzési helye és a szent olajok helye, fölötte kőbe vésett dátum: 1478. A plébánia működésének bizonyítéka. A türjei egyház tehát nem egyszerű javadalom, hanem a préposti méltósággal van egybekötve, mellyel, más premontrei monostorokhoz hasonlóan, a lelkipásztori munka kötelezettsége is együtt jár. Külön plébániaépület emelése, vagy káplánlakás építése nem indokolt, mert helyesebb ha a lelkipásztor, még ha világi pap is, a monostor falain belül lakjék, nem pedig kint egyedül. Így kívánja ezt a rend törvénye és így volt ez szokásban az elődök alatt is. A rend fennállásának idején nem is törekedett senki arra, hogy világi pap plébánost hozzon Türjére, mert az egyházi és hazai törvények úgy kívánják, hogy ugyanabban az egyházban egyidejűleg ne legyenek különböző rítusok és szokások. Márpedig a premontrei rendnek saját misekönyve, breviáruma, rituáléja és szertartásai vannak, melyek nemegyszer eltérnek a rómaitól. Ennek illusztrálására lapszéli jegyzetben megemlíti azt az esetet, amikor egy alkalommal a premontrei rendnek nagy ünnepe volt, szentségkitétellel és búcsúkkal, ugyanakkor az 1736-ban Acsády püspök által Türjére küldött világi plébánosnak gyászmisét kellett mondania, mellyel a szentbeszédet és a körmenetet is zavarta.

725 A lakosság számának gyarapodása miatt és a növekvő lelki igények kielégítése érdekében Walthum prépost, mivel kisegítőnek újabb rendtársat nem kapott, a sümegi ferences zárda atyái közül hívott segítséget, főleg a nagyobb ünnepek, vagy a húsvéti gyóntatások idején. A türjeiek ezzel meg voltak elégedve, sőt írásban kötelezték magukat, hogy ha a prépost, a megállapodásban szereplő nevezetes napokon a maga kocsiján elhozatja és asztalánál vendégül látja a ferences atyákat, akkor a város részéről a házaspárok évenként 2 napot, a külön kenyéren élő özvegyasszonyok pedig 1 napot fognak szolgálni. Az 1737. november 5-én aláírt megállapodásban a város magyar és német lakossága a következő stóladíjszabást is elfogadta: 1. A két kisebb harang meghúzásáért nem fizetnek, csak köteléről gondoskodnak. 2. Esketés: 1 forint. 3. Keresztelés: 1 máriás, vagy 28 és 2/8 dénár. 4. Avatás: 1 garas, vagy 5 dénár. 724 Csornai pr. lt. f. 119. no. 7., 9. 725 1736. ápr. 14. — július 25. között keresztelt: „Michael Zakariás Parochus Türjensis".