Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)
III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785
A birtokok védelmében mindig nagy szükség volt a birtokjogot igazoló okiratokra. Nolbek prépost ezért a nádor közvetítésével kérte a veszprémi káptalant, hogy a birtokában levő oklevelekről, amelyek a prépostságra vonatkoznak, állítson ki másolatokat. 1745. augusztus 16-án a káptalan hat másolatot adott ki a prépostnak. Hasonló kéréssel fordult a prépost 1754-ben a Magyar Kamarához, hogy a Királyi Levéltárban található és Türjére vonatkozó oklevelekről másolatot kaphasson. 635 Nyolc évi eredményes gazdálkodás után P. Madjera Péter jószágkormányzó megbetegedett és 1749. március 10-én hideglelésben meghalt. A türjei templomban temették el. Utódjául a prépost a hradischi monostor házgondnokát és pénztárosát, Walleczek Tamást küldte Türjére. Az új adminisztrátor már április 2-án megérkezett és folytatta elődje munkáját. Példás szerzetesi életet élt és jó gazda volt. A jövedelmet új irtásföldek által növelte. Gondosan kezelte a szőlőt és a bort is. A környék nemesurai előtt azonban nem volt olyan népszerű, mint elődje. 1757. május 26-án halt meg. Négy hónappal élte túl prépostját. Elődjéhez hasonlóan ő is a türjei templomban van eltemetve. 636 A két adminisztrátor keze alatt évről évre gyarapodott a prépostság jövedelme, melynek egy részét rendszeresen beszállították a csornai pénztárba. 1743-ban még csak 240 forintot fizettek be, 1750-ben már 1300-at, 1756-ban pedig 3000 forintot. Nolbek Rafael prépostságának 16 éve alatt összesen 28 000 forintot adott a türjei gazdaság Csornának, többszörösen visszafizetvén a ráfordított 8000 forint vételárat. 637 A csendes, munkás évek békéjét kavarta fel az a harc, melyet az 1745ben hivatalba lépő új veszprémi püspök kezdeményezett. 638 A tehetséges és tekintélyes, de céljainak elérésében nagyon erélyes és kíméletlen Padányi Bíró Márton, a törökdúlás és a reformáció ütötte sebeket igyekezett eltüntetni egyházmegyéjében. Ezzel egyidejűleg, a katolikus megújulás harcosaként törekedett a vallásos élet fellendítésére és elmélyítésére. Munkájának egyik igen fontos eszköze volt a személyes ellenőrzés, vagyis a plébániák látogatása. Ennek végrehajtása során azonban szembe találta magát az egyházmegyéje területén élő és lelkipásztorkodó szerzetesekkel, főleg a bencésekkel és premontreiekkel, akik tiltakoztak plébániáik látogatása ellen és megkísérelték azt megakadályozni. Hivatkoztak ősi kiváltságaikra, melyek szerint őket nem a püspöknek, hanem a rendi elöljáróknak van joga látogatni és ellenőrizni. A harc tehát a joghatóságát elismertetni akaró püspök és a kiváltságaikat védelmező szerzetesek között folyt. Az összeütközés már Padányi Bíró Márton püspökségének második évében bekövetkezett. A vizitációs útját végző püspök 1746. október 10-én a közeli Kisgörbőről erélyes hangú levelet intézett „a türjei prépostság anyagi és lelki vezetőihez". Ebben püspöki tekintélyére és a szent engedelmességre hivatkozva, egyúttal pedig a keresztény nép botránkoztatását is elkerülni akar635 Csornai pr. lt. 108. cs. 10. sz. — O. L. Acta Eccles. f. 67. no. 61. ,í36 Memorabilia Praep. Türj. pp. 127—183. H37 Csornai pr. lt. f. 121. no. 12. 638 Báró HORNIG Károly: Padányi Biró Márton naplója, p. 232. — PEHM József: Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora. p. 161.
