Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)
III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785
kezni. Kérte a grófot, hogy a 8000 forint kifizetését Perneggnek hivatalból akadályozza meg. Ugyanezt írta 1737 decemberében a csornai prépostnak is. Példaként hozta fel az altenburgi apátnak a tihanyi apátsággal kapcsolatos hasonló esetét. A vége az lett, hogy az egyház simóniával, az állami hatóságok pedig a fiscus megkárosításával vádolták az apátot. Félő, hogy Csorna is így ne járjon. 015 Véleménye azonban a tényen akkor már nem változtatott. Tűrjenek a perneggi monostortól való elszakadása és Csornával való egyesítése jóváhagyást nyert. Bár a kegyúr írásban biztosította Walthum Lipótot arról, hogy élete végéig megmarad türjei prépostnak, lemondása 1738 nyarán ismét napirendre került. Meghalt ugyanis a csornai prépost, Barthodeiszky Zsigmond és a hradischi káptalanban az új prépost megválasztására készülődtek. Umlauf Norbert, hradischi apát ezért levélben felszólította Walthum Lipótot, hogy mondjon le Türjéről, mert ez esetben az új csornai prépostot egyúttal a türjei prépostságba is beiktathatnák és ezzel megvalósulhatna a két prépostság egyesítése. Szóba került, hogy Batthyány Lajos gróf Tűrje helyett más javadalmat szerez Walthum Lipótnak. A gróf azonban arra kérte a prépostot, hogy addig, amíg erre sor kerülhet, végezze továbbra is buzgón a lelkipásztori teendőket Türjén. Ezt ő készséggel meg is ígérte. Felmerült annak a lehetősége is, hogy visszamenne a perneggi monostor perjelének. Ezt a megoldást a gerasi atyaapát eleve elutasította. A vége az lett, hogy Walthum Lipót továbbra is Türjén maradt, az új csornai prépostnak, Nolbek Rafaelnek pedig egyelőre még várnia kellett a türjei beiktatásra. 616 A sok munka, a rend részéről ért zaklatások és előrehaladott kora a prépost egészségét aláásták. Érezte, hogy nem sok lehet már hátra. Ezért, hogy tetteit az utódok előtt igazolja, 1739. május 22-én egy bizottsággal összeíratta mindazt, amit öt évi kormányzása idején a prépostságra költött. A megyei és helyi vezetőkből alakult bizottság a javításokra, beszerzésekre és beruházásokra fordított összeget 3725 forintra becsülte. 1740 őszén a prépostság szentgróti jövedelmeit is hasonlóképpen írásba foglaltatta. 617 Ekkor már súlyos beteg volt. Gyógykezelésre az ausztriai Neustadtba utazott, ahol 1740. november 26-án, miután a betegek szentségeit is felvette, megírta végrendeletét. Külön kiemelte, hogy mindabból, amit végrendeletének végrehajtói halála után találnak, a legkisebb összeget se fordítsák a perneggi adósságok törlesztésére. Meg is vádolták halála után, hogy a rábízott javaknak hűtlen sáfára és a perneggi anyamonostornak méltatlan fia volt, végrendelete pedig egyáltalán nem illik egy igazi szerzeteshez. Arról persze hallgattak a vádlók, hogy annak idején hogyan elbántak vele, amikor a prépostságot teljesen kifosztva adták át neki. A végrendelet nagyon is illett Walthum Lipóthoz, aki maga is szerényen és szegényesen élt és a szegényekről, akiket szeretettel támogatott, halála után sem feledkezett meg. Végső kívánsága az volt, hogy testét Türjén, a szegények temetőjében temessék el, arccal a templom felé. Sírját magyar szokás Batthyány lt. Tűrje 141., 143. — Csornai pr. lt. I. fiók II. cs. 15. sz. ,il6 Batthyány lt. Tűrje 150., 151. 617 Csornai pr. lt. f. 119. no. 23., f. 121. no. 2.
