Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)
III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785
tázta magát 1735. november 22-i levelével. Ebben megírta, hogy ő annak idején téves információ alapján fordult megerősítésért a veszprémi püspökhöz. Ezért most utólag tisztelettel kéri a szükséges joghatóságot a győri püspöktől. A püspök december 4-i válaszában ezt megadta. Egyben felszólította a prépostot, jelentse a Türjén levő páterek nevét, hogy a gyóntatási engedélyt nekik is megadhassa. A jövőben pedig a Türjén el nem intézhető egyházi ügyekben forduljon a győri szentszékhez. Egy év múlva, 1736 novemberében Szentlászlói István püspöki titkár írásban is igazolta, hogy Tűrje a győri egyházmegyéhez tartozik. 593 Nem sikerült a gerasi apátnak egy másik Walthum-ellenes akciója sem. Ügy értesült, hogy Walthum Lipótnak egy bécsi banknál pénze van letétben. Sietett tehát tilalom alá vetni. Kiderült azonban, hogy információi tévesek. Az említett pénzről szóló és a banknál letétbe helyezett kötelezvény nem más, mint Carellin Marianna misealapítványa. Walthum Lipót ennek csak a kamatját élvezte, de a tőke nem volt az övé. Az apát kénytelen volt a tilalomtól eltekinteni és mentegetődző levelet írni. 596 Egy évi kísérletezés után végül belátta, hogy a kész helyzeten már nem változtathat. Ezért 1735. december 21-i levelében arra kérte a csornai prépostot, hogy Walthum Lipótot legalább a perneggi anyamonostor iránti kötelességeire figyelmeztesse: 1. A türjei prépostság jövedelméből évenként küldjön az elszegényedett perneggi monostornak is. 2. A bevételekről és kiadásokról neki, mint Pernegg adminisztrátorának számadással tartozik. 3. A Türjére vonatkozó eredeti okiratokat küldje be a perneggi monostor levéltárába. Leveléből kiderül, hogy Walthum Lipótra azért is neheztel, mert az, jóllehet a nagyböjt folyamán járt Perneggen, azt mégis elmulasztotta, hogy nála, mint atyaapátjánál tisztelgő látogatást tegyen. Ezért aztán ő sem válaszolt Walthum leveleire, pedig az kétszer is írt neki, kérvén, hogy a Perneggen maradt holmijait küldjék utána. 597 Az atyaapát továbbra sem volt hajlandó Walthum Lipótot törvényes prépostnak elismerni és kerülte a vele való hivatalos érintkezést. Mint Pernegg adminisztrátorának azonban mégis csak kapcsolatban kellett lennie a türjei préposttal. Azon volt tehát, hogy szabadulhasson tőle. Egymaga nem dönthetett, ezért javasolta a perneggi konventnek, hogy adják el a türjei prépostságot. Jövedelmet úgy sem várhatnak Türjéről, mert önálló prépostja van. A vételárból viszont jócskán törleszthetnek adósságukat. A konvent a javaslatot elfogadta. Vevő is akadt hamarosan. A csornai prépost kész volt 6000 forintot azonnal, vagy 8000 forintot részletekben adni érte. Az adásvétel ellen nem emelt kifogást a kegyúr és a rendi felsőbbség sem ellenezte. 1737. május 27-én tehát megkötötték a szerződést Tűrje átadásáról, melyet egyik részről Nikolaus Zandt, Pernegg adminisztrátora és kilenc perneggi rendtag, 595 Csornai pr. lt. f. 118. no. 2., 14., 19. 590 Csornai pr. lt. Documenta Monasterium Pernecense tangentia. r ' 97 Csornai pr. lt. f. 118. no. 9.
