Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)
III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785
nisztrátor azonban esetenként engedélyt ad a legeltetésre, mert „enélkül semmiképpen nem lakhatnak azon Bögöte nevű helyen". A türjei és bögötei birtokhatárok a későbbi években ismét vitássá váltak. Emiatt kérte Pintár Adalbert 1726-ban a megyétől e birtokok határleírását. 571 A prépostság birtokjogainak védelme mellett 1718 őszén először merült fel egy kifejezetten egyházi jellegű probléma, mely a későbbiekben még több vitára adott okot. A megyéspüspök joghatósága ütközött a premontrei rend kiváltságával, mely e joghatóság alól való kivételezettségét jelentett. A megyéspüspök joga és kötelessége, hogy a plébániákat látogassa, s az ott folyó lelkipásztori munkát ellenőrizze. E vizitáció alól a premontrei monostorok és templomaik a rend kiváltságai révén mentességet élveztek. De mivel e monostoregyházak gyakran egyúttal plébániatemplomok is voltak, a püspökök főpásztori joguknak tartották e templomok látogatását. 1718. október 20-án, alighogy a látogatóban ott járt Sancius Róbert csornai prépost eltávozott, reggel 7 óra tájban küldöttség érkezett Türjére. A szolgabíró egy esküdt kíséretében felolvasta a király levelét, melyben a vizitációt elrendeli és elvárja, hogy a püspököt tisztelettel és vendégszeretettel fogadják. A püspök titkára, egy piarista páter pedig a veszprémi püspök vizitációt bejelentő levelét olvasta fel. Az adminisztrátor azt felelte, hogy a püspököt szívesen látja, de a vizitáció ellen tiltakozik, mert a rend kiváltságos és Tűrje egyébként is a győri püspökséghez tartozik. Ezt a feleletét írásban is adta. A püspök a közeli Mihályfán várta a feleletet. Azzal az üzenettel küldte vissza a piarista atyát és a szolgabírót, hogy legalább a templomba bocsássák be és ott beszédet mondhasson. Az adminisztrátor azt felelte, hogy a templom nyitva áll, csak a vizitációt ne kísérelje meg a püspök. A küldöttség 10 óra tájban távozott. Déli egy óra körül nagy pompával és kísérettel megérkezett gróf Volkra János veszprémi püspök. A kántor háza előtt körmenetté fejlődtek és úgy jöttek a kastély felé. Mivel, hétköznap lévén, a falu lakossága a hegyben szüretelt, az adminisztrátor a tanító kíséretében néhány iskolás gyermeket küldött párban a püspök elé. 'Ö maga P. Jánossal a kastély kapujában várta a püspököt, kezet csókolt neki és a templomba kísérte. A püspök a főoltárhoz ment, áldást adott, negyed óráig beszélt, magyarul énekelt, majd újból áldást adva távozott. Búcsúzáskor megjegyezte, hogy a csornai prépost úr bizonyára szándékosan ment el előle. Az adminisztrátor azt válaszolta, hogy a prépostnak nem volt tudomása a püspök érkezéséről és csak dolgai miatt távozott el korán reggel. A püspök ezután Szentgrótra ment ebédre. 573 Talán rossz kedve is közrejátszott abban, hogy még 1718-ban pert indított Pintár Adalbert ellen a püspöki tizedek behajtása miatt. Mivel pedig a tárgyaláson az alperes nem jelent meg, elmarasztaló ítéletet hoztak ellene. Utólagos kérésére azonban VI. Károly császár 1720. január 23-án elrendelte az ítélet végrehajtásának felfüggesztését és új tárgyalás kitűzését. Közben Horváth Ferenc, a püspök megbízottja igazolta, hogy Pintár Adalbert csak 171 Csornai pr. lt. 111. cs. 14., 21. sz., 116. cs. 6. sz. 572 Csornai pr. lt. 121. cs. 25. sz.
