Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Németh József: Művelődés és irodalom Zala megyében a XVIII-XIX. század fordulóján

Somssich Lázár táblabíró, Zala megye követe, Laky István csatári (korábban salomvári) plébános, Kozits István táblabíró, Hartl József varasdi gyógyszerész, Horváth Adám mérnök, Tuboly László aljegyző, Sárközy István aljegyző, Szegedy János felsőőri prépost, Ghilányi János kapitány, Vásárhelyi Sámuel református lelkész, Csépán István ügyvéd, Csány Ferenc Vas megyei szolgabíró,

83 A páholy újabb tagokkal is bővült. Későbbi utalásokból arra is következtethetünk, hogy összejöveteleik legalább egy részét a Balatonfüred melletti Arácsi hegyen tartották. Itt még húsz évvel később, 1814 nyarán is öszszejött néhány régi szabadkőműves testvér, amint Sárközy István leveléből megtudjuk.

8

'

1 1792-ben (vagy még 1791-ben, füredi útja alkalmával?) csatlakozott hozzájuk Kazinczy is. Az erről szóló egyik híradás Horváth Ádámhoz írt levelében maradt fenn: ,,A mi fő tiszteletű Terentiusunknak mondj nevemben egy háládatos örvendező idvezletet szerencsésen tett utazásáért és köszönd meg, hogy fiának fogadott. . . Nékem véletek lenni nagyon szerencse, mintsem hogy erről lemondjak."

85 (Spissich szabadkőműves neve Terentius volt.) Később Spissich ugyan azt állította, hogy a páholy már 1793-ban feloszlott, az azonban nem valószínű. Spissichet a Martinovics mozgalommal kapcsolatban hallgatták ki, érthető, hogy társait menteni igyekezett, hiszen a mozgalmat ez időre már betiltották. Festetics, Nagyváthy, Babocsay egerszegi páholytagságáról nincs adatunk. A zalai szabadkőművesek legjelesebbje Pálóczi Horváth Ádám, akinek szabadkőműves regénye, a Felfedezett titok 1988ban újra megjelent, Németh József bevezető tanulmányával.

86 Ez felment attól, hogy itt részletesebben foglalkozzunk vele. Remélhető, hogy hamarosan Babocsay Józsefnek a szabadkőművesek védelmében írt, máig kéziratban lévő Apológiája is olvasható lesz nyomtatásban.

87 Az egerszegi páholy tagjainak életsorsa külön dolgozatot érdemelne, mi csak két olyan résztvevőjük rövid bemutatására vállalkozhatunk, akik kulturális-irodalmi szempontból is jelentősek. Spissich János 1745-ben született Sümegen, 1761-ben belépett a jezsuita rendbe és Kőszegen, Komáromban, Gyöngyösön volt tanár. 1771-ben kilépett a szerzetből, megyei jegyző, majd jószágkormányzó, 1790-től zalai alispán, országgyűlési követ. Nagy tudása, széles látóköre, nyelvismerete, szónoki te83

Abaf: i. m. 350. 1. 84 Kaz. Lev. XI. 477. 1. 8

'Kaz. Lev.: II. 28. I. 86

Pálóczi Horváth Ádám: Felfedezett titok Bp. (1988.) 87 Várhatóan a Zalai Múzeum 3. kötetében.