Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából
tábort bemutató életkép, ismert szereplők felvonultatásával. A „sok országokat bejárt" vezér, aki a „szegény nemeseket" „szamaraknak, ostobáknak" nevezte, maga Csányi László, a liberális párt vezére. (Rá vall világlátottsága, és erélyes, határozott fellépése ellenfelével szemben.) Az üstökös (Csillagh Lajos) sógora a már említett Koppány Ferenc főadószedő, az „árgyirus gróf" pedig Csányi nevelt fia, Schmiedegg Kálmán, akinek a családja súlyosan eladósodott. „Pali", akié a „söveg" (akit esetleg alispánnak választhatnak) nem más, mint ifj. Csúzy Pál, a liberális mágnás, a fiatal nemzedék vezére Zalában. A „kormány", amely „dús kamatot szok osztani évenként" a megye vezető testülete, amelyet korrupcióval vádol a gúnyvers. A versszakok között egyébként akadnak egészen szabályos verselésű, és szellemes strófák is (pl. az „így gyalázza nemes embert" kezdetű vsz.). Mind a paszkvillus hosszúsága, mind a tartalom és forma hullámzó minősége arra utal, hogy nem egy szerző műve lehet, többen, közösen hozhatták létre. A valóságos tisztújítás nem a szerzők által megjósolt (vagy inkább csak óhajtott) eredményt hozta. Az első alispán személyében ugyan mindkét párt egyetértett (és Kerkápolyt választották meg újra), de a másodalispán hivatalának betöltése körül kétórás huzavona folyt. Mindkét párt többezer választót vonultatott fel a szavazás eldöntésére, és nem lehetett egyértelműen kivenni, melyik oldalon van a többség. A feldühödött választókat a katonaság tartotta távol egymástól, míg végre hír érkezett Bogyay tói (aki eléggé szerencsétlen módon nem jelent meg a tisztújítás színhelyén), hogy ha a többség nincs egyértelműen őmellette, inkább visszalép a jelöléstől. (A hír valódiságát később a konzervatív sajtó tagadta, de mivel maga a legilletékesebb, Bogyay nem cáfolta meg, valósnak kell elfogadnunk.) A csalódott Bogyay-párt ezután nagy ingerültséggel, és a katonaság által kísérve eltávozott a tisztújítás helyszínéről, így a megye tisztikarát lényegében az ott maradó liberális párt választotta meg. 5 ' 1 Az ismét csak hoppon maradt Rumy Károly Bécsbe sietett, és kérvényt nyújtott be az uralkodóhoz, hogy „kegyeskedjen a Zalában előidézett botrányok kikutatására, és a vétkesek megbosszúlására egy királyi biztost kinevezni, úgy szinte a törvénytelenül, és 3500 tiszta nemesség elmellőzésével, az ellenzék által felállított adózó csoport, úgy bérlett cselédségtől tartatott tisztújítás megsemmisítését, és újonnan leendő tartását kegyesen megengedni". 50 (A beadvány a kancelláriától a helytartótanácsra, onnan pedig vissza a megyéhez került, ahol azután — a tisztújítást megelőző események vizsgálati irataival együtt — végleg elfektették). Még az 1847-es tisztújítás előtt született a Kerkápoly István jellemzésével induló paszkvillus (Id. függelík Zill, sz.) 56 Szerzője (nevének kezdő és végző 'Budapesti Híradó 1847. június 25. (615. sz.) 435. p.; Pesti Hírlap 1847. június 27. (904. sz.) 418. p.; Pesti Hírlap 1847. július 9. (911. sz.) 22. p., Jelenkor 1847. július 18. (57. sz.) 339—340. p. ZML. Kgy. jkv. 1847: 2138. A tisztújításon részt vett, és azt kissé kiszínezve, a romantikus külsőségek kiemelésével örökítette meg: Gerandó Ágost: Politikai közszellem Magyarhonban. I. rész. Pest, 1848. 102—104. p. (leírása egyébként reális, csak a másodalispán megválasztásának módjánál téved.). 5 ZML. Kgy. ir. 1847: 2601. melléklete Rumy eredeti kérvénye. 8 A paszkvillust közölte Bátorfy Lajos: Zalai tisztújítási pasquill 1847-ből. In: Hazánk 1889. X. kötet 75—78. p.
