Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából

villus a konkrét történetet reálisan írja le, mindegyik mozzanata valóságos eseményen alapul. Az első vsz. utalását (Görbő-Kisgörbő község említését) magyarázza, hogy a faluban volt Forintos kúriája, és a nem adózók „főhadiszállása". A meszes hintós nem más, mint Rumy Károly. Öt magát megkergették, kocsiját pedig bemeszelték a liberális párt kortesei.

35 A 3. vsz.-ban említett Ola község a konzervatívok hagyományos gyülekezőhelye volt, a tisztújítások és követválasztások előtti éjszakát általában itt töltötték. A 4—15. vsz. hű képe a konzervatívok felvonulásának és fellépésének, a rendet csak a 16. vsz.-ban említett katonák tudták fenntartani. (Sorfallal választották el a két párt híveit egymástól.)

31

' Ugyancsak az augusztus 31-i közgyűlés ihlette, és ugyancsak Deák-párti szerző készítette a „Zalai pygmaeusok sírverse" c. paszkvillust. Ennek két változatát is ismerjük. A függelékben közölt változat kézirata néhány sorral rövidebb volt a Fülöp István által közreadottnál, a hosszabb változat eredetijét az azonosíthatatlan hivatkozás miatt nem találtuk meg. (A kéziratból hiányzó sorokat a Fülöp-féle változatból szögletes zárójelben közöljük.) (Ld. függelék VIII. sz.)

37 A névtelen szerző a népszerű (és a népköltészetben előforduló) humoros sírverseket fűszerezte a Bibliából, és a görög-római mitológiából vett utalásokkal, hogy nevetségessé tegye a nem adózó párt konzervatív vezetőit, kortesfőnökeit. A pygmeus (törpe) elnevezés a nevezett személyek emberi, erkölcsi kicsiségére, hitványságára utal. Feltűnnek benne a jól ismert konzervatív vezetők (Forintos György, Rumy Károly, Hertelendy Károly) mellett az alvezérek is név szerint. Közülük is kiemelkedik a tekintélyes vagyonú, nagy befolyású, és Hertelendy baráti köréhez tartozó Bogyay Lajos, és a sajtó által az egyik fő kortesnek kikiáltott Horváth Pál, aki 1831-től 1834-ig esküdt, majd 1834-től 1840-ig alszolgabíró volt a szántói járásban, és 1843-ban az 1840-es tisztújításon rajta esett sérelmet kívánta megtorolni, valamint Csík Boldizsár (1825-től 1837-ig a megye főszámvevője) a Deák-család esküdt ellensége, aki 1837-es tisztújítási bukásáért kívánt bosszút állni.

38 Értékes adalékokat közöl a korteskedések történetéhez a 15. és 16. vsz. Előbbiből kiderül, hogy Barcza János Hányon és Bodorfán izgatta a nemességet az adózás ellen, utóbbiból pedig az, hogy Bogyay József, a szántói járás alszolgabírája ugyan színleg a liberális táborhoz tartozott, de a döntő pillanatban, a szavazáskor mégis a konzervatívok mellé állt. A gúnyversek közül egyedül ez veti fel, mégpedig elég élesen a papok beavatkozásának kérdését. Konkrétan ugyan csak Forintost vádolja, hogy „Sok papi pénz nála elkélt", de az egész 14. vsz. egyházellenes kirohanásokból áll (pl. „elég átok a pap minden hazán"). A veszprémi püspök beavatkozása nyílt titok volt ugyan a megye közvéleménye előtt, de az egyháErről, és a liberális párt többi „bűnéről" részletesen beszámol egy kérvény, amelyben a megbuktatott konzervatívok akartak vizsgálatot kérni az uralkodótól. OL. P. 61. Bogyay család levéltára 10. es. „XIX. század év nélkül" (1843. szeptember). Szemtanúként írta le a gyűlést Galsai Kovács Ernő „napló"-jának első kötetében. Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára Fol. Hung. 1419. I. kötet. 179—184. p. Az eredeti kézirat lelőhelye: ZML. A sümegi Kisfaludy Múzeumtól átvett iratok. „Szabadságharc" c. csomó, 25. (Darnay Kálmán gyűjtése). A kiegészítések forrása: Fülöp 8—11. p. Csík Boldizsárról: Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferenc. Bp., 1986. 112. p.