Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Németh József: Művelődés és irodalom Zala megyében a XVIII-XIX. század fordulóján

tot, mert a magyar nyelv jogait követelő petíciót írt alá és juttatott el a Bu­dán összeült diétához. Ugyanez évben a zalai nemesi bandérium élén Fekete János gróf, a németül és franciául is verselő katona lovagol. A csapatot vers­sel köszönti Horváth Ádám, ebéddel tiszteli meg Festetics György. Salomvá­ron, majd Zalaegerszegen Kresznerics Ferenc káplán úr már szorgos mun­kával készíti nyelvészeti jegyzeteit, melyeknek eredményeként négy évtized múlva az akadémia az alsópapságból egyedül őt tiszteli meg majd tiszteleti tagsággal. 1791-ben a megye országgyűlési követei jelentésüket nemcsak benyújtot­ták a vármegyének, hanem azt magyar nyelven ki is nyomtatták. 1793: Kazinczy szerencséjének érzi ahhoz a Spissich János alispán ve­zette egerszegi szabadkőműves páholyhoz tartozhatni, melynek tagja volt a megye minden jelentős vezetője. 1795: Rövid ideig Keszthelyen katonáskodik a soproni iskoláit otthagyó Berzsenyi Dániel. 1797-ben Festetics György megalapítja a Georgikont, tervezi könyvtárá­nak megépítését is. A -következő években Csokonai keszthelyi professzorság­ért folyamodik, csurgói helyettes tanárként többször is megfordul Kanizsán, ottani élményeit a Karnyónéba is beleírván. Kővágóőrsön él Kis János tisz­teletes úr, és gyakran felkeresi Görbőn a politikai reakció, által filozófiai otiumba kényszerített Spissich Jánost, tiszteli Festetics tájékozottságát, em­berséges magatartását. 1805-ben Kámból Sümegre költözik Kisfaludy Sándor, s a Kesergő szerelem sikerén felbuzdulva már a boldog szerelem dicséretét rója papírra. Mindjárt a következő évben egyik vezetője lesz a Tiszti szó­tárt, a magyar nyelvű közigazgatást elősegítő munkát készítő vármegyei bi­zottságnak. 1806-ban Rájnis József betegen, magányosan Türjén, majd Keszt­helyen talál menedéket. Itt a Batsányi ellen megírt, de ellenfele meghur­coltatása miatt már ki nem adott mérges vitairatát épp abban az épületben őrzi, ahol három évtizeddel korábban Batsányi diákoskodott. Rájnisnak itt sincs nyugodalma: Zalaapátiba költözik át. Áhított csendjét a császári tisztek zavarják. Biztosan nem sejti, hogy egyikük nemcsak a dalolásban jeleskedik, hanem freskóval díszíti a Szentkirályi-kúria falát, drámát ír, s hogy Kisfa­ludy Károlynak hívják. 1810-ben Nagybajomból Petrikeresztúrra költözik Horváth Ádám. A következő években a megyeháza puritán üléstermében a nyelvújításról vitáznak, Kisfaludy tarsolyában Batsányi, Horváthéban Ka­zinczy levelei lapulnak. Horváth keresztúri magányában az Ötödfélszáz éne­kek kéziratát másolja, a környékbeli nemes kisasszonyokból Göcseji Helikont szervez, s megnyugszik, amikor a versei miatt ellene indított vizsgálatot a megye tisztikara — nagyobb részük hajdani szabadkőműves testvér — si­kerrel elszabotálja, így a csimbókos poétának nem esik bántódása, s magyar őstörténeti művet, történeti vígjátékot, Csokonai-tanulmányt írhat. 1817-ben a már ősz Festetics fedetlen fővel siet vendégei fogadására. Ber­zsenyit üdvözli, Kisfaludy val parolázik, hajdani eszmetársát, Horváth Ádá­mot öleli. Fát ültetnek Gyöngyösi István, később Zrínyi Miklós, Csokonai emlékére, Kazinczy tiszteletére. Itt van Szegedy Róza is, talán többen is tud­ják, hogy szigorúnak ismert nagybátyja, Szegedy János prépost úr valaha szabadkőműves társa volt Horváthnak. Róza asszony már betegesen, kese-

Next

/
Oldalképek
Tartalom