Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Cseby Géza: Dukai Takács Judit kéziratos vers-füzetei
men. Búcsúzás, 'A Muzsikához. Mi azonban már tudjuk, hogy Perényi pontatlanul vizsgálódott, mert csupán a címeket azonosította, magát a szöveget nem. Akkor ugyanis rájött volna, hogy a harmadik vers esetében csupán az utolsó versszak érdekes ilyen szempontból. Perényi teljes munkásságának ismerete hiányában végül nem tudom megállapítani, helyesbítette-e a későbbiekben tévedését avagy sem. Egy dolgot Vadász és Perényi nem tud feloldani, mint ahogy hosszú kutatásaim alatt nekem sem sikerült bizonyítanom; melyik helikoni ünnepre hozta magával a költőnő Serkentés a magyar Múzsákhoz című költeményét? A tartalmát illetően mindenképpen helyes a cím alatti jegyzés; Mondatott a hallhatatlan Festetics György keszthelyi Helikonjában, ám dátum — a többi bizonyíthatóan Helikonon elhangzott verssel ellentétben — nincs. A három kézirat sem tartalmazza. Feltételezhetjük tehát, hogy kellett lennie egy negyedik, azaz 1818 februárra írt füzetnek is, amiben a fenti vers benne volt. A PANNONHALMI KÉZIRATOK A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum 1987—88-ban nagyszabású időszaki kiállítást rendezett Kazinczy és kora (1750—1817) címmel. A rendkívül gazdag anyag megtekintését követően hívta fel figyelmemet Németh József irodalom-történész, múzeumigazgató arra, hogy az egyik tárlóban Dukai Takács Judit helikoni kézirata található. Gondolván, hogy a keresett füzetről lehet szó, mindenképpen szükséges volt az azonosítása. A kézirat csupán a tárlóban, kirakott állapotban volt megtekinthető, mert a kiállítási anyagot megbontani akkor nem lehetett. Az első pillanatra feltűnt, hogy a tárlóban látott kézírás és a Balatoni Múzeumban őrzött füzetek kézírása ugyanazon személytől származik. Feltűnt ugyancsak a kézirat viszonylagosan jobb állapota, valamint az, hogy az anyagot megvédendő a lapokat kemény táblába, könyvszerűen bekötötték. A későbbiek folyamán sikerült megszereznem az egész kézirat fénymásolatát. 24 Mivel a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár tulajdona volt, 25 elsősorban tőlük kellett engedélyt, valamint tájékoztatást kérni a szóban forgó anyaggal kapcsolatban. Az engedélyt megadó levélben az azóta elhunyt Szabó Flóris főkönyvtáros a következőket írta: „Idekerülésükről sajnos nincs semmi adatunk, valószínűleg, hogy valamelyik irodalmár bencés (Guzmics Izidor?) 26 hagyatékából, avagy ajándékából került könyvtárunkba. Csak az a 33 oldal van, amit a kiállításra adtunk." 2Í Birek Edit osztályvezető (PIM) jóvoltából. -'Kézirat jelzete: 10 a. E. 7/2. 26 Guzmics Izidor. Költő, műfordító, nyelvész. (Jánosfa 1786—Bakonybél 1839.) Bencés szerzetesként több helyen tanított, 1832-től haláláig Bakonybélben volt apát. Itt szerkesztette az Egyházi Tár című folyóiratot, írta kiemelkedő nyelvészeti tanulmányait, s görög drámafordításait. A nyelvújítás lelkes híve volt. Állandó levelezésben állt Kazinczyval. Harmath—Katsányi 1984. p. 203. -'
