Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Szarka Lajos: Thália papjai Keszthelyen az első világháborúig

a népszínművek kora lejárt. Nincs színházunk a nép számára, így hát irodalmunk sincs. Csak néha-néha kerül egy-egy író által a lámpák elé a nép, egy fecske pedig, ha Móricz Zsigmond is — nem csinál népszínmű irodalmat".

104 A társulat műsorát egy-egy nevesebb fővárosi színész vendégszereplése tette vonzóbbá, s kitűnő színészek sora fordult meg Keszthelyen. Küry Klára operettdiva az „Erdészleány", az „Ártatlan Zsuzsi" és a „Sárga csikó" főszerepeiben lépett színre s az utóbbiban is nagyszerűt alakított a szerelmes leány eljátszásával.

105 Beregi Oszkár a Nemzeti Színház művésze „A cárnő" című komédiában zsúfolt ház előtt játszott, de elsőrangú volt Schiller és Ibsen darabjaiban is.

106 Rátkay Márton operettszínész — a Király Színház művésze, Fedák Sári partnere — óriási sikert aratott „A limonádé ezredes" című operett főszerepében. A színikritikus így számolt be a premierről: „zsúfolt ház, majdnem több a pótszék mint a rendes, az emberek veszekedtek a jegyekért".

107 Király Ernő, országos hírű színész a „János vitéz" Kukorica Jancsiját alakította, oly erővel, hogy „az egyes megható jeleneteknél a közönség a könnyeit törölgette".

108 A fővárosi színészek mellett a Halász-társulatból Liszt Terike művésznő, Mátray Kálmán és mások is megálltak a helyüket.

109 A színikritikák nemcsak a sikerről vagy kudarcról tájékoztattak, de feltárták a technikai, befogadói és színészi hiányosságokat is, amint ezt az alábbi két kritika szemlélteti. Az első a „Cigányprímás" 1913. június 2-i premierjére vonatkozott: „A kis színpadon nem érvényesülhetnek kellően a színpadi, dekoratív hatásra alapított modern operettek. Itt kellene egy kis jóakarat, egy kis shaksperei fantázia, hogy a szűk kereteket kibővítse. Erre a publikum nem kapható. Az fenntartás nélkül élvezni akar".

110 A második kritika több előadás tapasztalatát közvetítette: ,, . . . a színigazgató úrhoz az a kérésünk, hogy ne tessék egyszerre két helyen játszani, a színpadon és a kulisszák mögött. A kulisszák mögül gyakran többet hallunk, mint a színpadról, s végre mi mégis a színpadon folyó játékra vagyunk kíváncsiak."

111 A hévízi gyógyfürdő nagy vonzerőt gyakorolt a Keszthelyen játszó színészekre. Az 1910-es években a korábbi álmos kis telep helyén egy eleven életet élő fürdőhely alakult ki, mely a gyógyítás mellett a szórakoztatást sem tekintette mostoha gyermekének.

112 A keszthelyi társulat tagjai hetente egyszeregyszer átrándultak Hévízre, ahol vidám „kabaré-kúrát" tartottak a betegeknek. 1913. június 31-én este a Halász-társulat Ibsen: „A kísértetek" című drámáját adta elő a hévízi közönségnek, s nagy sikert aratott. A kritikus arról tudósított, hogy a bemutató után Beregi Oszkár még vagy fél óráig szabadon előadott. A lehető legnehezebb verseket szavalta, például egy székely népballadát, melyben négy, egymástól teljesen elütő hangon beszélt.

113 111/1 KHL., 1913. VI. 29. 26. sz. 4. p. 105 KHL., 1913. VI. 15. 24. sz. 3. p. és VI. 29. 26. sz. 4. p. ™KHL, 1913. VI. 29. 26. sz. 4. p. és VII. 6. 27. sz. 2—3. p. 107 KHL., 1913. VII. 6. 27. sz. 2—3. p. 108 KHL., 1913. VII. 20. 29. sz. 3. p. 1,19 KHL., 1913. június és július havi számainak „Színház" című rovatai. 110 KHL., 1913. VI. 8. 23. sz. 5. p. 111 KHL., 1913. VI. 22. 25. sz. 3. p. , 112

Szántó Imre: Hévíz története I—II. Szeged, 1980. II. 68. p. 113 KHL., 1913. VII. 6. 27. sz. 2—3. p.