Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Szarka Lajos: Thália papjai Keszthelyen az első világháborúig
Keszthely képviselőtestülete 1912. június 25-én tartott ülésén határozta ei, hogy az állandó színház felépítéséhez állami segélyért folyamodik gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. A kérelem keltezése 1912. szeptember 1. Indoklásul a következőket hozta fel: „Keszthely jelentős kulturális gócpont és fürdőhely. A Balaton és Hévíz-fürdő vendégeinek száma rohamosan nő, ugyancsak a többi balatoni fürdőről ide átránduló látogatók száma is gyarapodik. Az egyetemes magyar kultúra és a Balaton-kultusz érdeke egyaránt sürgetik a színház felépítését. A Balaton másik két, néptelenebb és a fürdőigényen kívül teljesen kihalt helye, Balatonfüred és Siófok — utóbbi állami segélyben részesülve — már régóta dicsekedhetnek csinos színházzal, mely a fürdőélet kiváló tényezője. Keszthelyen a színház felépítése a város anyagi erejét meghaladja, ezért kénytelenek vagyunk színház építési célra állami segélyért folyamodni.'- — írta a képviselőtestület. A továbbiakban arra kérte a minisztert, hogy az állandó színház létrehozásához 50 ezer korona állami segélyt kegyeskedjék nyújtani." A kérelem azonban csak 1913. május 7én érkezett meg a miniszterhez, aki 1913. december 12-én válaszolt: „...értesítem a t. Elöljáróságot, hogy 50 000 K színkörépítési államsegély engedélyezése iránt való kérelmét — fedezeti nehézségek miatt — ezidőszerint — sajnálatomra nincs módomban teljesíteni". 100 , Az állandó színház felépítése tehát ismét meghiúsult. A színházjátszás fejlődésének mégis jelentkeztek szerény jelei. A darabokat kulturáltabb környezetben mutatták be szezonban is, általában a Hungária (korábban Korona) szálló 30 méter hosszú és 16 méter széles nagytermében. 101 Az 1913-as esztendőben két színtársulat vendégeskedett Keszthelyen. Könyves Jenő igazgató vezetése alatt az „Első Magyar Staggione Színtársulat" 1913. áprilisában lépett színpadra, s nagy sikert aratott Margaret Mayo: „A gólya" című bohózatával. A színikritikus szerint a darab tele volt sikamlós kitételekkel és ízléstelenségekkel. Mindezektől eltekintve jól mulatott a jelenlévő szépszámú közönség. Külön elismerést aratott K. Székely Ilona művésznő „Az aranykakas" című bohózatban (szerzői: Oscar Blumenthal— Gustav Kadelburg—Fái J. Béla), melyben cigányzene kísérettel a „Hej cigány hallod-e" és „Uccu, bizony megérett a meggy" című nótákat énekelte. 102 1913. június elejétől július végéig Halász Alfréd operett-társulata szórakoztatta a keszthelyi közönséget. A társulat repertoárjában a könnyedebb fajsúlyú darabok — operettek és komédiák — voltak többségben, hiszen ezek számíthattak elsősorban közönségsikerre. Így például ötször adták elő a „Cigányprímás"-t, s nagy sikerrel Lehár: „Évá"-ját és Strauss: „A kis barátnő"-jét. Lényegesen kisebb volt az érdeklődés Ibsen: „A kísértetek" című drámája, Schiller: „Ármány és szerelem" című romantikus tragédiája és Herczeg Ferenc: „Éva boszorkánya" című darabja iránt. 103 Megbukott Móricz Zsigmond: „Sárga csikó" című népszínműve is. Erről ezt írta kicsit ironikusan a kritikus: „Sajnos, "U.o. Keszthely képviselőtestületének kérelme. Keszthely, 1912. IX. 1. 100 U.o. gr. Zichy János válaszlevele. Keszthelyre érkezett: 1913. XII. 17. 161 Sági János: Keszthely, Balaton és Hévíz-fürdő. Keszthely, Mérei nyomda, 1910. 27. p. 102 KHL., 1913. IV. 6. 14. sz. 3. p. és IV. 20. 16. sz. 4. p. 103 KHL., 1913. VII. 6. 27. sz. és VII. 13. 28. számok „Színházi rovatai".
