Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Németh József: Művelődés és irodalom Zala megyében a XVIII-XIX. század fordulóján

hogy 1787—92 között a magyar irodalomban Horváth révén Füred azt a szerepet töltötte be, amit majd a későbbi évtizedekben Kazinczy révén Széphalom. Természetesen, kettőjük tehetsége, ízlése, műveltsége, állhatatossága, szervezőkészsége, így jelentősége is alig-alig mérhető egymáshoz. Hogy Horváth milyen élénk kapcsolatban állt a kor jelentősebb embereivel, annak bizonyságául érdemes áttekintenünk gazdag levelezését. Közülük csak azok neve álljon itt, akikről a Magyar Életrajzi Lexikon is megemlékezik: Andrád Sámuel, Aszalay János, Batsányi János, Berzsenyi Dániel, Bessenyei Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Fekete János, Festetics György, Földi János, Görög Demeter, Gyöngyösi János, Kazinczy Ferenc, Kovács Ferenc, Nagy János, Nagyváthy János, Péczeli József, Ráday Gedeon, Révai Miklós, Sárközy István, Baróti Szabó Dávid, Szacsvay Sándor, Széchényi Ferenc, Szerdahelyi György, Teleki József, Vajda Sámuel, Virág Benedek. A skála rendkívül széles. A 78 esztendős Ráday Gedeon és a 19 éves Csokonai, a polgár Földi János és gróf Széchényi, katolikus papok és harcos reformátusok, szabadkőművesek és a Martinovics mozgalom három elítéltje — mind-mind belefér Horváth rokonszenvének, kapcsolatainak körébe. Ezek egy része még Debrecenben gyökeredzik. A komáromi Mindenes Gyűjtemény körül tömörülő kis társasággal és törekvéseivel nemcsak szülőhelyének e városhoz való közelsége, a velük való eszmei rokonság kapcsolta össze, hanem az is, hogy a kör lelke, Péczeli József Debrecenben Horváth praeceptora volt, szerkesztő társa, Mindszenty Sámuel pedig ráadásul annak a sedesnek is tagja, amely a kollégiumi fegyelmet megsértő Horváthot kizárta a kálvinista scolából. Péczelivel annak korai haláláig tartotta az alkotó kapcsolatot, tagul ajánlotta a kassaiak társaságába, s 1791-ben Füreden is együtt írtak — szinte költői versenyben — a vihar után lecsendesült Balatonról. Ugyancsak Debrecenből hozta magával Sárközy István barátságát. 1775től ő is a kollégium diákja volt, a jómódú somogyi család fia tanulmányai befejeztével rövid katonáskodás után birtokára tért vissza, ott különböző hivatalokat vállalt. Nyelveket ismerő, könyvtárat gyűjtő, Írogató, Kazinczyval levelező, megbecsült embert volt. Nevét a mai literátus leginkább Csokonai életrajzából ismeri, aki dunántúli tartózkodása idején az ő vendégszeretetét élvezte. Nagy hatást gyakorolt rá Kovács Ferenc mérnök. Ez az 1746 táján született, külföldet járt, művelt férfiú Kovács Pál, a későbbi győri szerkesztő, Petőfi egyik közlőjének apja volt. Győrből származott, előbb Pápán, majd a megyeszékhelyre költöztéig Dégen lakott. Csokonaival, Péczelivel, később Kazinczyval is levelezett. A Mindenes Gyűjtemény több meséjét, fordítását is közölte, ugyanitt figyelemre méltó tanulmánya jelent meg A magyar nemzet pallérozása címmel. Több megállapítása mintha visszatérni látszana Horváth műveiben is, főleg a Felfedezett titokban. Kovács közvetítésével ismerkedhetett meg és köthetett barátságot a Győrben lakó Szerencsi Nagy István református lelkésszel. Nagyot ma már alig emlegetjük, pedig megérdemli figyelmünket, hiszen gyűjtötte a magyar írók életrajzi adatait, Bod Péter Magyar Athenásának bővített kiadását tervezte. Talán Szerencsi ismertette meg Révai Miklóssal, akivel akkoriban folyóiratot is tervezett. (Győr a 18. század végén kisebb irodalmi közpopt volt,