Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Németh József: Művelődés és irodalom Zala megyében a XVIII-XIX. század fordulóján

ig terjedő, Lendvát is magában foglaló Zala a török—magyar harcok gyakran változó határán terült el. Kanizsa 90 évig, 1690-ig jelentős török erősség volt, Egerszeg kis, romladozó palánkokkal megerősített várában a dunántúli magyar hadak vicegenerálisa parancsnokolt. A hajdani kolostorok, a középkori kultúra felnevelői és ápolói elvesztették művelődési szerepüket, a papok helyét katonák, a könyvekét a fegyverek vették át, az épületeket végvárrá alakították. Zalavár, Keszthely, Nagykapornak a dunántúli végvári lánc részeivé váltak. Noha a terület nem néptelenedett el, lakossága erősen megfogyatkozott. Sokan a több nyugalmat ígérő nyugati, északi vidékekre húzódtak, az itt maradottakat nemcsak a török támadások tizedelték, hanem a kettős adózás, a sarcolás is szegényítette. Az összeíró biztosok egyre több falu neve mellé írták a déserta (elpusztult) jelzőt, s az állatoktól elhagyott legelőket, a szántatlanul maradt földeket felverte előbb a bozót, majd birtokba vette az erdő. A XVII. század második felében már érezhető a török hatalom gyengülése de Kanizsa 1690-es visszafoglalása a békés fejlődésnek még csak a reményét nyútja 1702-ben Lipót császár rendeletére lerombolják a megmaradt várakat. A Rákóczi szabadságharc évtizede a nemzetnek a szabadabb jövő kilátását ígéri, bukása azonban a beletörődés bizonyosságát hozza. 1711-ben a pusztító pestis szinte megfelezi az amúgy is gyér lakosságot. Zala megyében 140 megvizsgált helységben lakó 3247 gazda közül 1469 halt meg e pusztító ragályban. Egy másik, 92 falura kiterjedő összeírás 1703ban 1542 családot vehetett számba, ugyanitt 1711-ben már csak 799 famíliát talált.

3 A korábbi városi, mezővárosi élet szinte teljesen megszakadt. Clemens angol utazó 1715-ben Keszthelyen az egyházi épületeken és a romladozó végváron kívül mindössze három kőházat talált, Kanizsáról pedig azt írja, hogy ,,Ámbár a világ e sarkában városnak nevezik e helyet, valóban nem sokkal jobb egy falunál, valami 100 szétszórva épített és szalmával fedett házzal"/

1 Az írás jobbára csak a régi birtokok visszaperlését, az új adományok tulajdonjogának megerősítését szolgálja. Nem csoda, hogy nemcsak erő, de igény sincs még iskolaépítésre, versszerzésre, könyvek gyűjtésére. A kolostorok szervezése, a kastélyok építése, a hosszú gazdátlanságtól, tűzvésztől romlott templomok újjáépítése majd csak a század közepétől kezdi megváltoztatni a növekvő falvak, erősödő városok arculatát. II. Történetírásunk a XVIII. századot sokféle jelzővel ruházta fel. Nevezte a teljes gyarmatosítás, a tespedés, majd az erőgyűjtés korának, illetve a feudalizmus megerősödése időszakának. Neves magyar történészek munkái3

Egyed Ferenc: Göcsej népessége a XVIII. században. Dunántúli Szemle, XI. (1944) 110. 1. és Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a dunántúli Festetics-birtokon 1711—1850. Bp. 1954. 26. 1. 4 Idézi Szántó, i. m. 28. 1.