Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Megyeri Anna: Egy kisvárosi fényképész, Serényi Árpád (1897—1941)

vásárt rendezett a párizsi Magyar Házban. A rendezésben a francia fővárosban élő magyar iparművészek segédkeztek. A kiállítás azért készült, hogy a misszió erőteljesebben végezhesse a honfitársak hitéleti és szociális megsegítését, valamint hogy a magyar iparművészet remekeit megismertessék a francia vendégekkel.

59 A bemutatón szerepeltek Serényi Árpád képei és a zalai cserkészek faragványai is. „Minden hozzáértő, őszinte elismeréssel adózott Serényi Árpádnak a nyolc világkiállításon sikert aratott és számos díjat nyert fényképeinek és művészi brómolajnyomatainak, melyek közül a Nyár című képe az ,,L' Illustration"-ban is megjelent." 1937-ben a fővárosi és vidéki szakfényképészek első nagy találkozóján, az iparcsarnokban megrendezett kézművesipari kiállításon vett részt, melyre 30x40-es, fekete-fehér tónusú felvételekkel lehetett pályázni. A tárlaton 39 fényképész szerepelt, köztük Rónay Dénes, Székely Aladár is. Serényi Árpád ezüstérmet kapott. A kritikus, Angelo Pál így írt róla: „Serényi Árpád fényképészmester két gyönyörű tájképe feltűnést kelt a kiállításon. Ezekben a kora őszi napokban meghatva gondolunk a nyár hangulatára. Technikája elsőrangú. Csodálkozó kis bébije aranyos; kacsáin pedig a fények bravúrosan csillognak."

60 Nagyon kevés az, amit megtudhatunk még róla a beszámolókban, dicsérő kritikákban elmondottakon kívül. Egész élete, munkássága összefonódott azzal a környezettel, amelyben élt. Ez a kisváros az erkölcsi elismerés mellett tisztes megélhetési lehetőséget nyújtott neki. 1936-ban üzletét is kibővíthette. Űj szolgáltatását így reklámozta: „amatőr fényképezők szíves figyelmét felhívom, hogy fényképészeti műtermemben a fotócikkek árusítását bevezettem, ezentúl minden méretű és nagyságú anyag és gép beszerezhető nálam. Amatőr munkák szakszerű kidolgozását leggyorsabban és legolcsóbban végzem. Vidéki megrendelést soron kívül intézek."

61 Fő megélhetési forrását azonban továbbra is a műteremben készített fotók jelenthették. Ma is sok család őrzi félvételeit, és szeretettel emlékeznek a tehetséges fényképészre. Egy kicsit műhelyébe pillanthatunk be, elolvasván a Magyar Fotográfiában Az arcfénykép jövője címmel indított vitához fűzött hozzászólását." „20 év előtt sokat vesződött velem régi mesterem — ki akkor már rég a modern fotográfia úttörője volt — hogy rászoktasson, hogy csak igen keveset retusáljak a fejeken. Azóta sok /esztendő múlt el, s régen rájöttem arra, hogy mesteremnek igaza volt. Közben neves külföldi mesterek vitatkozásait is sokszor olvastam a retust illetőleg. Én már rég elhatároztam, hogy a középutat választom, vagyis retusálok, de csak nagyon keveset. Kell olyan emberismeretünknek lenni, hogy meglássuk, kinek adhatunk ki majdnem retustalan képet és kinek nem ! —... Ma könnyű szerepünk van, mert az optika és a kémia is segítségünkre van. Jóformán alig van retus a negatívon, ha bizonyos tekintetben (mell- és térdképeknél) nem veszünk karcolt, éles objektívet. Fontos, hogy csak színérzékeny lemezre fotografaljunk. (Igen szép eredményeket ér59 ZmU 1936. máj. 21. 2. p. 00 MF 1937. szept. 4. 4. p. 61 ZmU 1936. márc. 20. 3. p.