Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Foki Ibolya: Adatok a zalai nyomdászat történetéhez
szám esetén 50 krajcárt, 100-tól 5000-ig minden 100 fő után kell 50 krajcárt fizetni. 28 De ezt a viszonylag csekély összeget sem sikerül pontosan összegyűjteni. A községek egy része nem küldi be az esedékes pénzt, így az említett alap már 1865 novemberében kimerül. 29 A megyei önkormányzat részleges helyreállítása, a tisztviselők kicserélődése csak bonyolítja a helyzetet. Ettől kezdve a nyomdai költségek beszedésénél állandó elmaradás tapasztalható. A községektől érkező befizetések nincsenek arányban a szerződésben meghatározott havonkénti fizetési kötelezettséggel. A hátralék mindig jelentős. Felszólítások és sürgetések sorozata megy ki emiatt az alispáni hivatalból a szolgabírákhoz, de hiába. 1867. január 8-án pl. a tizenkettedik sürgetést küldik ki az 1865. és 1866. évi elmaradások behajtására. 30 Időnként végrehajtás útján sikerül valamennyi pénzt előteremteni, de a helyzet lényegében változatlan marad. Tahynét azonban mindez nem érinti, hiszen ő minden hónapban megkapja a számára járó összeget. Ezt rendszerint a házi pénztárból előlegezik. A megye különösen vigyáz rá, hogy a nyomdásznő mindig megkapja havi illetményét. Adataink azt bizonyítják, hogy bőségesen ellátják munkával. A nyomdaköltségek beszedését szorgalmazó felhívásokban indoklásképpen szerepel, hogy ,,a nyomdásznő folyamatosan dolgozik" és tőle ,,a majd napontai munka mellett" a kikötött fizetést nem lehet megtagadni. 1865 decemberében a főszámvevő azzal érvel a nyomdaalapot biztosító pénzek azonnali begyűjtése mellett, hogy mindig év végén van szükség a legtöbb nyomdai munkára, s a megrendeléseknél a helybeli nyomdát figyelmen kívül hagyni nem lehet. Közli, hogy Tahy Rozáliának nagy családja van, ezenkívül „felfogadott erővel kénytelen dolgoztatni", a munkadíjra tehát nagyon is rászorul. 31 A megbecsülésben, a járandóságok pontos kiszolgálásában nyilvánvalóan a munka elismerése, a nyomdatermékek minőségével való megelégedés is szerepet játszik. Forrásaink azt tanúsítják, hogy a nyomda a vizsgált korszakban szinte kizárólag a különböző hivatali nyomtatványok előállításából, a megyei megrendelések kisajátításából tartja fenn magát. Iktatókönyvek, betűsoros mutatók, megyei körrendeletek, marhalevelek, adókönyvek, kézbesítési ívek, újoncozási, törvényszéki, árvavagyon nyilvántartási- és malomrendszabályokról szóló nyomtatványok stb. készülnek a műhelyben. De 1869-ben itt sokszorosítják a felsőbb hatóságok által a dohánylevelek beváltásával és az úrbéri örökváltsággal kapcsolatban megjelentetett hirdetményeket, 1873-ban pedig itt nyomják ki újra, megyei használatra az 1870—72. közt kibocsájtott honvédelmi miniszteri rendeletek gyűjteményét.''' 2 A nyomda kapacitását azonban mindez nem meríti ki. A tulajdonosnő vidékieknek is felajánlja szolgálatait. Ezenkívül nemcsak az előre lekötött megrendeléseknek tesz eleget, 8 ZML. IV. 404. b. 2489/1867. 9 ZML. IV. 404. b. 7953/1867. ::0 ZML. IV. 404. b. 2489/1867. :-' ZML. IV. 404. b. 7953/1867., 2489/1867. :!- A nyomtatványok skáláját főként a főispáni elnöki és az alispáni hivatalhoz benyújtott számlákon szereplő adatokból lehet összeállítani. A sok számla jelzetét szükségtelennek tartjuk felsorolni.
